film club

 

A Duna

 

　

　

1. fejezet: a Duna utja.

 

A Duna 10 országon folyik keresztül, az egyes folyószakaszok a következők:

 

---

---

 

Ország jobb part bal part

 

---

 

Folyamkilométer Hossz Folyamkilométer Hossz

 

---

 

Németország 2888,77 – 2223,20 659 km 2888,77 – 2201,77 687 km

 

---

 

Ausztria 2223,20 – 1872,70 351 km 2201,77 – 1880,26 322 km

 

---

 

Szlovákia 1872,70 – 1850,20 22 km 1880,26 – 1708,20 172 km

 

---

 

Magyarország 1850,20 – 1433,00 417 km 1708,20 – 1433,00 275 km

 

---

 

Horvátország 1433,00 – 1295,50 138 km nincs nincs

 

---

 

Szerbia 1295,50 – 845,65 450 km 1433,00 – 1075,00 358 km

 

---

 

Románia 374,10 – 0,00 374 km 1075,00 – 134,14

79,63 – 0,00 1020 km

 

---

 

Bulgária 845,65 – 374,10 472 km nincs nincs

 

---

 

Moldova nincs nincs 134,14 – 133,57 0,6 km

 

---

 

Ukrajna nincs nincs 133,57 – 79,63 54 km

 

---

---

 

Az országokban számtalan városban folyik át a Duna. A legtöbb város Magyarországon van.:

 

Németország: Donaueschingen, Ulm, Ingolstadt, Regensburg, Passau

 

Ausztria: Linz, Ybbs an der Donau, Melk, Krems an der Donau, Tulln an der Donau, Bécs, Hainburg, Grein an- der Donau

 

Szlovákia: Pozsony, Komárom, Párkány

 

Magyarország: Győr, Gönyű, Komárom, Esztergom, Szob, Pilismarót, Dömös,Visegrád, Kisoroszi, Dunabogdány, Tahitótfalu, Leányfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Szentendre, Budakalász, Nagymaros, Kismaros, Verőce, Vác, Göd, Dunakeszi, Budapest, Szigetszentmiklós, Százhalombatta, Ercsi, Dunaharaszti, Ráckeve, Dunaújváros, Dunaföldvár, Solt, Paks, Kalocsa, Baja, Mohács

 

Szerbia: Apatin, Gombos, Bezdán, Palánka, Újvidék, Zimony, Belgrád, Kevevára, Szendrő

 

Horvátország: Vukovár

 

Románia: Újmoldova, Orsova, Szörényvár, Calafat, Corabia, Turnu Măgurele, Zimnicea, Gyurgyevó, Oltenita, Călărasi, Fetesti, Cernavodă, Hârsova, Măcin, Brăila, Galac, Isaccea, Tulcsa, Sulina

 

Bulgária: Vidin, Lom, Orjahovo, Nikápoly, Szvistov, Rusze, Szilisztra

 

Moldova: Giurgiulesti

 

Ukrajna: Renyi, Izmajil, Kilija

 

Az országokba folyók is mennek a dunába.:

 

Németország Altmühl, Iller, Lech, Naab, Isar, Inn

 

Ausztria Traun, Enns, Morva 1. oldal

 

　

Szlovákia Morva, Vág, Garam, Ipoly

Magyarország Rába, Ipoly, Sió

 

Szerbia Tisza, Száva, Temes, Nagy-Morava, Duna–Tisza–Duna-csatorna

 

Horvátország Dráva

 

Románia Zsil, Olt, Argeș, Duna–Fekete-tenger csatorna, Szeret, Prut

 

Bulgária Timok, Iszker, Oszam

 

Moldova Prut

 

Ukrajna -

 

Képek:

 

　

 

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

 

2. oldal

 

　

　

Ime a duna forása

 

 

 

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

3. oldal

 

　

　

 

2.fejezet: hol ered?

 

A Duna a fekete erdőnél ered. A fekete erdő Némtországban található.A feketeredő sötétségéröl kapta nevét.:

 

　

A Fekete-erdő (németül Schwarzwald) erdővel borított hegyvidék Baden-Württembergben, Németország délnyugati részén. Nyugatról és délről a Rajna völgy határolja. A legmagasabb csúcsa a Feldberg 1493 méter. A hegység az itt található számos tobozos fa sötét színéről kapta a nevét.[1]

Tartalomjegyzék

 

1 Földrajz

2 Látnivalók

3 Legmagasabb csúcsok

4 Képek

5 Források

6 Külső hivatkozások

 

Földrajz

 

A Fekete-erdő folyói: a Duna, Enz, Kinzig, Murg, Neckar és Rench. A Fekete-erdő része annak a kontinentális osztóvonalnak, amely az Atlanti-óceán vízgyűjtő területét és a Fekete-tenger vízgyűjtő területét választja el. A Fekete-erdőből ered a Duna.[2]

 

Az erdő jórészt fenyőkből áll; ezek között találhatók kereskedelmi célra termesztett monokultúrák is. A fő gazdasági ágazat a turizmus.[1]

Látnivalók

 

A Fekete-erdő nyugati szélén népszerű turista-célpontnak számítanak Freiburg és Baden-Baden. Az erdőség városai közül nevezetesebbek Bad Herrenalb, Baiersbronn, Freudenstadt, Gengenbach, Schramberg, Staufen, Titisee-Neustadt, és Wolfach. További ismert helyek az olyan hegyek, mint a Feldberg, Belchen, Kandel, illetve Schauinsland; a Titisee és Schluchsee tavak; a Mindszentek-vízesés és a Triberg-vízesés, amely a legmagasabb vízesés Németországban.[3]

 

A Vogtsbauernhöfe szabadtéri múzeum a környékbeli parasztok életét mutatja be az elmúlt 400 évre vetítve[4], a Furtwangenben található óramúzeum pedig az iparág történetét mutatja.[5]

Legmagasabb csúcsok

 

Feldberg (1493 m)

Herzogenhorn (1415 m)

Belchen (1414 m)

Schauinsland (1284 m)

Kandel (1241 m)

Blauen (1165 m)

Hornisgrinde (1164 m)

 

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

4.oldal

 

　

Képek:

 

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

5.oldal

 

 

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

　

 

 

 

6.oldal

3. fejezet: Maga a Duna

 

　

　

　

A Duna a második leghosszabb folyam Európában (a Volga után). Németországban, a Fekete-erdőben ered két kis patakocska, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányban 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. Magyarország egész területe e folyam vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza 417 km, ezért az ország vízrajzának meghatározó alkotóeleme.

 

A folyó kialakulása a pliocén időszakban kezdődött el. A pliocén végén jutott el a Duna a Kisalföldig, ekkor a mai nyugat-kelet irány helyett észak-dél irányban folyt itt. Csak a pleisztocén időszakban alakult ki a kisalföldi szakasza. A folyó legfiatalabb része a Dobrudzsa nyugati oldalán található dél-észak irányú folyása, amely pusztán a pleisztocén időszak végén jött létre.

 

Napjainkban fontos nemzetközi hajóút. A németországi Rajna–Majna–Duna-csatorna 1992-es megépítése óta részét képezi annak a 3500 km-es transzeurópai víziútnak, amely az Északi-tenger melletti Rotterdamtól a Fekete-tenger melletti Sulináig ér. A Dunán szállított áruk össztömege 1987-ben elérte a 100 millió tonnát.

 

A 20. században a folyam fölső szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, ami megváltoztatta a folyó természetes vízjárását és gyakorlatilag megszüntette a hordalék alpi utánpótlását. A rendszer utolsó tagja a Szlovákiában felépített bős–nagymarosi vízlépcső. A Dunakanyar fölötti szakasz vízszintje folyamatosan csökken, ennek következtében pusztulnak a part menti élőhelyek. A legnagyobb veszély a Duna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfaligeteit fenyegeti.

 

A Duna a világ “legnemzetközibb” folyója; 10 országon halad át, vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük négy jelenlegi főváros: Bécs, Pozsony, Budapest és Belgrád. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.

 

Neve

 

A folyó neve az ős-indoeurópai nyelv *dānu (jelentése “folyó, folyam”) szavából ered. A mai oszét nyelv don (jelentése “víz, folyó”) szava hasonlít hozzá. Az Ister a Duna alsó folyásának antik neve. Nevét az ógörögből is származtatják, de kelta eredetűnek is tartják egyes nyelvészek. A legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint az Ister név az óeurópai víznevek között sok kapcsolattal rendelkezik, és a gyors, fürge jelentésű ős-indoeurópai *heisr- gyökre vezethető vissza. Rokona így ez a név a bajor Isar, a cseh Jizera, a francia Isère (folyó) és az olasz Isarco folyók nevének, sőt közvetettebb kapcsolata van a Bisztra, Beszterce típusú szláv folyónevekkel is.

 

Ugyanakkor egyes nyelvtudósok az azonosság miatt a sumer Istár, a termékenység és a háború istennőjének a nevével hozzák összefüggésbe.

 

A Duna elnevezése más nyelveken: bolgárul Дунав (Dunav), horvátul Dunav, latinul Danubius vagy Danuvius, németül Donau, ógörögül Istros, románul Dunărea, szerbül Дунав / Dunav, szlovákul Dunaj, ukránul Дунáй (Dunáj / Dunay).

Története

 

A Duna Európa különböző tájain folyik keresztül, ahol a történelem folyamán igen különböző népek éltek. Mégis a Duna alapvetően meghatározta és hasonlóvá tette e népek történetét, mivel táplálékforrásként, kereskedelmi útvonalként, illetve természetes akadályként működött a folyó.

 

Környékén kis számú neandervölgyi embertől származó leletet találni. Azonban a folyó környékének általános benépesedése csak a felső paleolitikumban, az aurignaci kultúra folyamán történt meg. Él az a feltevés, hogy ezek a népek a Duna mentén vándoroltak dél-franciaországi, későbbi lakhelyükhöz. Az újkőkorban a Duna közvetítő szerepe is fokozatosan nőtt. Alsó szakaszán a földművelés a i. e. 6. évezredben jelent meg, a felső szakaszához gyorsan, a i. e. 5. évezredre elterjedtek a termelés technikái. Később több kultúra innen terjedt Észak-, kisebb részben Nyugat-Európa felé. A bronzkorban a nagyrévi, a vaskorban a hallstatti kultúra elterjedése mind-mind a Dunához köthető. A fémművelés korai elterjedésének nagyban kedvezett a folyó környéki hegyek magas érctartalma. A primitív cserekereskedelem is hamar kialakult a Duna környékén, később ehhez szárazföldi utak is csatlakoztak.

Ókor

 

A mediterrán világban a Kr. e. 4. századtól egészen Augustus koráig tartotta magát a Duna bifurkációjának gondolata, azaz hogy a folyam két ágra oszlik és az egyik az Adriai-tengerbe, a másik a Fekete-tengerbe ömlik.[1]

 

Az ókori görögök számára is hamar fontos kereskedelmi út lett a Duna (akkori nevén: Istros) elsősorban alsó szakasza. A Duna-delta környékén a i. e. 8. században jelentek meg az első gyarmatosítók, és alapítottak városokat. Mondák alapján az i. e. 7. században, a Fekete-tenger irányából egészen a Vaskapuig felvitorláztak, ahol nem kockáztatták a sziklás, erős sodrású folyószakaszon való továbbhaladást, és visszafordultak. A későbbiekben a trákok foglalták el a Duna alsó szakaszát a görögöktől elvágva a kereskedelem lehetőségét. Közben a folyó felső szakaszán nagyban elterjedt a La Tène-i kultúra.

A Duna szimbolikus forrása a Donaueschingenben

 

A rómaiak i. e. 29 és 10 között foglalták el a Duna jobb partját. A későbbiekben a folyó (legfelső szakaszát leszámítva) részét képezte a Birodalom természetes határának, amely körül erődök és hadivárosok jöttek létre a barbár népek ellen való védekezés céljából. Ilyen jelentős erődvárosok voltak Castra Regina (Regensburg), Lauriacum (Linz), Vindobona (Bécs), Aquincum (Budapest), Singidunum (Belgrád) és Novae (Rusze). Az első hidakat is a rómaiak építették a Dunán, a hídfők romjai a folyón több helyen is fellelhetők. 106-ban Szörényvárnál a Dunán átkelve Dacia provinciát is elfoglalták a rómaiak, ahol értékes aranybányákat találtak, ám mivel a terültet természetes határral nem rendelkezett, védelme nehézkes volt, így 271-ben a gótok foglalhatták el.

 

A Duna a Római Birodalom kereskedelmében is fontos szerepet töltött be. A folyókörnyéki provinciák, elsősorban Pannónia, így komoly jelentőségre tettek szert, egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a római politikára.

Középkor

 

A népvándorlás korában a Duna bal partján több nomád nép váltotta egymást, jobb partján viszont nagyrészt megmaradtak a korábbi római települések, amelyeket néha kiraboltak, illetve adóztattak a keletről jövő hunok, keleti és nyugati gótok, longobárdok, bolgárok és avarok. A 9. században, a népvándorlás utolsó hullámában a magyarok érkeztek a Duna medencéjébe, s kalandozásaikkal a folyó környéki települések sokaságát sújtották.

 

1000 körül a Duna környékén három új államalakulat: Csehország, Magyarország és Bulgária jött létre. A Német-római Császárság területén pedig egyre nagyobb szerephez jutottak a határ menti területek, azok közül is leginkább az Osztrák Hercegség. A létrejövő államokat a környező nagyhatalmak (Német-római Császárság és Bizánci Birodalom) nem nézték jó szemmel, és megpróbálták elfoglalni, és Magyarország kivételével ez sikerült is. A 11. század közepére a Duna környékének államszervezetei nagyrészt stabilizálódtak, a felső szakasz a Német-római Birodalom, a középső szakasz a Magyar Királyság, az alsó szakasz a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került.

 

1096 és 1099 között a Duna mentén – Regensburgtól Belgrádig leszámítva a magyar szakaszt – vezetett az első keresztes háború, amelyet még további kettő követett 1147–1149 és 1189–1192-ben. A Duna Belgrádtól északra lévő részének hadiút szerepét a 13. századtól a távolsági kereskedelmi út szerepe váltotta fel. Az úton jelentősek voltak a Fugger-család Erdélyből induló aranyszállítmányai. A kereskedelem élénkültével újból lendületet kapott a városiasodás: Buda, Pozsony, Bécs, Linz ebben az időben jelentős fejlődésen esett át. A folyó környékének forgalmát kicsit csillapította, hogy 1335-ben a visegrádi királytalálkozón Bécs elkerülésével húzták meg a cseh–magyar kereskedelmi útvonalat.

Törökök

A Duna Pozsonynál

 

Míg a felső szakaszon az élet egyre inkább pezsgésnek indult, az alsó vidékeken az oszmán törökök kezdtek portyázni. Az oszmánok ellen több hadjáratot is indítottak a magyar királyok. Az első ilyen csatát Zsigmond vívta 1396-ban, majd Hunyadi János jutott el a Duna mentén egészen Várnáig a hosszú hadjárat során. Ám a törökök lényegében folyamatosan haladtak a folyón felfelé: 1451-ben Szendrőt, 1456-ban, majd 1521-ben Nándorfehérvárt, 1526-ban Budát, 1529-ben Bécset ostromolták meg. Birodalmuk a 16. század közepére egészen Esztergomig terjedt ki. A törökök által megszállt területek és a nyugati országok közötti kereskedelem nagyrészt megszűnt, ám mindez nem volt igaz a Duna mentén, ahova a megszállt vidékek keresztény kulturális élete koncentrálódott.

 

A 17. század végén indult meg a török ellenőrzés alatt lévő területek visszafoglalása, amely elsőként a magyar Duna környék reokkupációját jelentette. Erre az időszakra jellemző, hogy a felszabadult Duna mentét délszlávok népesítették be. Az oszmán fennhatóság megszűnése egyet jelentett a dunai hajózás komoly fellendülésével is.

Újkor

 

A 19. század komoly változásokat hozott a Duna életében. Ekkor kezdett csíráiban – elsősorban Németországban és Ausztriában – a Duna menti idegenforgalom kialakulni. 1830-ban indult az első gőzhajó a folyón, 1831-től pedig már menetrendszerűvé is vált. A személyszállítás mellett, az áruszállítás is fokozódott, egyre jelentősebb ipari központok alakultak ki a folyó partján először a német vidékeken, majd az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulásával a magyar tájakon is. A hajózás megkönnyítése érdekében szükség volt a folyó szabályozására is, amelyet bár már a 18. században megkezdtek, nagyrészt csak az 1870-es évekre lett kész a Vaskaputól felfelé.

 

A 19. század során jelentkeztek először komolyabban a nemzetiségi problémák is a Duna völgyében. A század közepére a Török Birodalom gyengülésével a Duna alsó szakaszán sorban létrejöttek a különböző nemzetek autonóm területei (1820-ban Szerbia, 1829-ben Havasalföld, 1878-ban Bulgária), amelyek később függetlenedtek is, és a tőkés fejlődés útjára léptek. Ám ezek az országok a későbbiekben területi viták alapján több háborút folytattak egymással. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések végül egy rövid időre megszüntették a háborúskodást a Duna környékén, illetve felbomlasztották az Osztrák–Magyar Monarchiát, a folyó melletti legnagyobb államot. A kialakult új nemzetállamok általában nagyon rossz kapcsolatban voltak egymással, így a Duna hajózása ismét korlátozódott.

 

A második világháború során a Duna teljes szakasza a tengelyhatalmak fennhatóság alá került, majd az előrenyomuló Vörös Hadsereg szállta meg szinte a teljes folyó mentét. 1948-ban a Duna parti szocialista országok megalapították a Duna Bizottságot, amelyhez később Ausztria, 1998-ban pedig Németország is csatlakozott. A németországi Rajna–Majna–Duna-csatorna 1992-es megépítése óta a folyó részét képezi annak a 3500 km-es transzeurópai víziútnak, amely az Északi-tenger melletti Rotterdamtól a Fekete-tenger melletti Sulináig ér. 1999-től a folyami szállítás nehézkessé vált, miután a NATO 3 hidat lebombázott Újvidéken, Szerbiában; a roncsokat 2002-re távolították el.

Uszálystrand a Dunán - 2009

Földrajza

A folyó szakaszai

A Duna forráskútja (Donauquelle)

A Duna Esztergom és Párkány között

 

A Duna meglehetősen hosszú folyó, sokféle tájon folyik keresztül. Alapvetően (mint minden folyót) a Dunát is három szakaszra lehet bontani, a Felső-, a Középső- és az Alsó-Dunára. A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a Morva folyó torkolatáig tart. Itt alapvetően a gyors sodrás, a vízszint jelentős esése jellemző. A folyó nagy mértékben bontja a partjánál lévő kőzeteket, mélyíti medrét, a keletkezett hordalékot tovább szállítja.

 

A középső szakasz a Morva torkolatától nagyjából a Kárpátok déli vonulatáig, Szörényvárig tart. A középső szakaszon a folyó sebessége mérséklődik. Az alsó szakasz, amely Szörényvártól a Duna-deltáig ér, jellemzően nagyon lassú folyású és kis esésű. A deltatorkolat területe alapvetően jól elkülöníthető az alsó szakasz további részeitől. Egyrészt, mivel itt a Fekete-tenger hatásai – dagálykor a visszafolyás – is jellemzőek, illetve itt már szinte állóvízzé alakul a Duna, minden hordalékát lerakja. Ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől.

A Duna kialakulása

 

A Duna vízgyűjtőterületén leghamarabb, a harmadkor elején a kristályos magashegységi részeken alakultak ki a folyók. Tehát az Inn, a Mura, a Dráva, a Morva és a Vág kialakulása jóval megelőzte a főfolyó létrejöttét. Komolyabb meghosszabbodásukról azonban csak a hegységek közötti tengeröblök visszahúzódásakor, a miocén időszakában lehetett szó.

 

Maga a Duna a pliocén időszakban kezdett létrejönni. A Nyugati-Alpok vizein táplálkozó Ősduna a Bajor-medence feltöltése után indult meg mai útján. Feltételezhetően valamikori vízgyűjtő területe jóval nagyobb lehetett a mainál. Erről árulkodnak a már kiszáradt völgyek a Sváb-Alb déli vonulatain. Az azóta kialakult mélyebben fekvő Rajna a Duna forrásterületéről nagy mennyiségű vizet szállított és szállít ma is el. Mivel a hegység itt nagyrészt porózus mészkőből áll, rengeteg földalatti búvópatak szállítja a Duna forrásterületéről a vizet inkább a Rajna felé. Két nagy víznyelő található a Sváb-Alb hegységben, amelyeket “Dunai Víznyelőnek” (németül: Donauversickerungnak) hívnak. Az ide folyó víz szárazabb nyári napokon teljes mértékben elszivárog és nagyrészt Németország legbővizűbb forrásán az Aachtopfon keresztül a Rajnába torkollik, csak a maradék halad a Duna felé. Mivel a lefolyó hatalmas vízmennyiség lassan, de biztosan koptatja a mészkövet, geológusok jóslása szerint a Duna legfelső folyása egy nap teljesen eltűnik, és minden vizét a Rajna gyűjti be majd.

A Vaskapu

 

A Duna alsóbb szakaszai a medencék folyamatos feltöltésével jöhettek létre. A pliocén végén jutott el a Duna a Kisalföldig. Ekkor a mai nyugat-kelet irány helyett észak-dél irányban folyt itt a folyó, és az akkor mélyebben fekvő Dráva-Száva-köze felé folyva nagyjából a mai Dráva medrét érhette el. Csak a pleisztocén időszakban alakult ki a kisalföldi folyása, és töltődött fel a magyar Alföld, majd a Dinári-hegység és a Kárpátok találkozásánál lévő Vaskapu áttörése után a Román-alföld is.

 

A folyó legfiatalabb szakasza a Dobrudzsa nyugati oldalán található dél-észak irányú folyása, amely pusztán a pleisztocén időszak végén alakult ki. Ekkor érte el a szintén pleisztocén kialakulású Fekete-tengert a Duna. A holocén időszakában az Al-Duna északi és a Duna-delta kialakítását végezte a folyó. A Duna mai napig évi mintegy öt méterrel a tenger belseje felé “nyomja” a szárazföldet.

 

A Duna jellegzetessége az ún. teraszokra tagolódás. Egyes teraszok a különböző időkben a Duna árterét jelentették, amelyek keresztmetszetei fiatalsági sorban egyre kisebb, nagyjából koncentrikus félkör alakba rendeződnek.

Searchtool right.svg Lásd még: Magyarország földtana

A Duna tájformáló szerepe

A Duna Visegrádnál

 

A Duna tájformáló szerepe kettős, egyszerre épít és pusztít is. A rombolás elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokon, míg az építés a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A pusztítás mértéke függ a folyó sebességétől. Így a nagy sodrású helyeken komoly mértéket ölthet, míg a kevésbé gyors folyásoknál szinte elenyésző a folyó ilyen irányú tevékenysége. A folyó állandóan koptatja és mélyíti medrét. A keményebb kőzetek koptatása jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a puháké, ezért a Duna jellemző geológiai képződményei a sziklák, amelyek a puhább, mára már elkopott kőzetekbe ágyazott keményebb kőzeteket jelentik. A Dunán, több helyen is találni sziklás szakaszokat, ahol ezek a képződmények meglehetősen sűrűk. Ezek közül a legismertebbek a Passau feletti, az aschahi, a Grein és Stunden közötti, valamint a vaskapui szakaszok. Magyarországon kisebb számban Nyergesújfalunál, Dömös és Nagymaros között, valamint Budafoknál találni sziklákat.

 

A folyó nagy mennyiségű hordalékot szállít, amely a felső szakaszon még igen nagy méreteket, lejjebb már csak porszemnyi nagyságot vehet fel. Ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, a Dunán jellemzően kialakulnak a zátonyok, amelyek ebből a hordalékból származnak. A vízszint ismételt növekedésével a zátonyok is eltűnnek, a folyó tovább szállítja a hordalékát. Jellemzően zátonyos rész a Duna Rajka és Gönyű közötti szakasza, ahol a Bős–nagymarosi vízlépcső megépítésével a hasonló képződmények még nagyobb számban elszaporodtak. A Duna különleges képződményei az aldunai sellők, amelyek a mederfenék kisebb-nagyobb kitüremkedéseit jelentik.

 

A löszös síkvidékeken keresztülhaladó folyó mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, ezért itt megfigyelhetők a magaspartok. Ilyen szakaszok elsősorban a jobb parton találhatók Gönyű és Komárom, valamint Érd és Mohács között. Ezeken a helyeken fokozottabb földcsuszamlás veszély van, mivel a folyó fokozatosan aláássa a hegyoldalakat.

 

Egyre kisebb számban, de még jellemzőek a Duna mentén a mocsarak, amelyek lerakott hordalékkúpokon alakultak ki. Ezekből a legnagyobbak Bajorországban, a Hanság és a Duna-delta területén találhatók. A Duna építőmunkájaként jöttek létre a hordalékkúpok, amelyek esetenként szigeteket is létrehoznak, illetve a Duna-delta (elsősorban a Kilia-ág) területén a turzások.

Dunai országok

A Duna

 

Vízrajza

A Duna legmagasabb vízállásait jelző tábla Budapesten, a vigadó téri hajóállomásnál

 

A Duna rengeteg mellékággal rendelkezik hosszú folyása során. Ezek közül a magyarországi legjelentősebbek:

 

Kis-Duna (Csallóköznél)

Mosoni-Duna Szigetköznél

Szentendrei-Duna

Ráckevei-Duna

 

A főbb, illetve kisebb mellékágak egy vagy több szigetet is körülzárhatnak. Ezek közül a legnagyobbak a Csallóköz, a Szigetköz, a Szentendrei-sziget, a Csepel-sziget, a Mohácsi-sziget és a Duna dobrudzsai kanyarulatánál a Bala-sziget.

 

A Duna-delta is alapvetően három ágból tagozódik. Ezek északról délre a következők: Kilia-ág, Sulinai-ág, Szent-György-ág.

 

A Duna mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik az egyes szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a folyó keskeny és igen mély. A Vaskapunál mértek 70 méteres mélységet is, sebessége ott az 5 m/s-ot is eléri. A sík vidékeken a jellemző sebesség 1,1-1,2 m/s között alakul, a felső szakaszon 1,5–3 m/s között (a zsilipekkel duzzasztott szakaszokon lényegesen kisebb), a Duna-delta környékén pedig a sebessége szinte nulla. A folyó szélességét illetően jól látszik egyfajta növekvő tendencia a vízhozam növekedésével. Így míg Ingolstadtnál a Duna pusztán 102 méter széles, a Széchenyi lánchídnál már eléri a 350 méteres szélességet, Zimonynál az 1300 métert, míg az Al-Dunán pedig akár 15 kilométer széles is lehet.

 

A folyó vízszintje nem állandó, főleg tavasszal, elsősorban az alpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a folyó lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat. A legnagyobb ilyen árvíz 1501-ben Bécsben következett be. Ekkor a folyó vízhozama itt mai számítások szerint a 14 000 m³/s-ot is meghaladta. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, ha a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet. Ilyen áradás volt 1838-ban Pesten.

Mellékfolyói

 

A Duna 2850 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint:

Dunai élettér

 

A Duna amint különböző éghajlatú, hidrológiájú területeken folyik keresztül, változatos élővilágnak biztosít megélhetést. A hosszanti tagozódás mellett jellemző a folyókörnyék keresztmetszeti tagozódása is. Az áramló víztömegek, a mederfenék, a víz felszíne, a holtágak és az árterek mind-mind különböző feltételeket biztosítanak az élőlények számára.

Flóra

 

A Duna holtágai és lassabb – elsősorban alsó – folyásai növényi planktonban gazdagok. A gyorsabb folyószakaszokon ezek az élőlények ritkák, mivel a folyó sodrása magával ragadja őket. Több ilyen egysejtű planktont kovapáncél véd. Ezek a zöldmoszatok nyáron, lassan áramló vizekben elszaporodva zöldre festik a vizet. Az úszó planktonok mellett elsősorban a partközeli aljzaton is találni egyszerű növényi és bakteriális képződményeket: elsősorban prokarióta kékmoszatokat és eukarióta zöldmoszatokat. A planktonok sok szerepet töltenek be, egyrészt a tápláléklánc legalsó fokán az állatoknak táplálékul szolgálnak, másrészt az ember által okozott szennyezések elbontására is kiválóan alkalmasak.

 

A vízben magasabb rendű növényi fajok is helyt kapnak. Elsősorban a lassabb folyásoknál és a holtágakban nagy mennyiségű hínártársulásokat találni. Ezen társulások legjellemzőbb fajai a rucaöröm, a békalencse, a tündérrózsa, a sulyom és a ritka vízidara.

 

A partoknál, az alsó szakaszon jellemzőek a nádasok, ahol a nád mellett gyékény is, kijjebb sás fajok találhatók. A gyorsabb folyású szakaszoknál a nád helyett egyből füzes cserjés található a folyó mellett. A távolabb található ligetben a magasabb termetű fehér fűz, fehér és fekete nyár jellemző. Végül, a kissé szárazabb, de állandó vízellátással rendelkező területeken a Dunára nagyban jellemző “galériaerdők” jönnek létre, ahol a kocsányos tölgy, a mocsártölgy, a szil- és a kőrisfa mellett több kúszónövény, így iszalag, vadszőlő és komló jellemző.

 

A folyótól távolabb eső holtágakban láperdő társulások jönnek létre. Itt a legjellemzőbb fa az enyves éger, az aljnövényzetben pedig mohák és harasztok jellemzők. A dunai holtágak védett növényfaja a lápi csalán. A néha vízzel elárasztott területeken továbbá efemernövények sokasága éli gyors életét. Ilyenek az apró csetkáka, az iszapkáka, az iszaprojt, a csomós palka, a barna palka, a vörös libatop, az iszapi gyopár, az erdei kányafű, a vándorveronika és különböző májmoha fajok.

Fauna

 

Az egyszerű állatfajok elsősorban a Duna lassú folyású, alsó szakaszán jellemzőek. Az egysejtűek mellett a legelterjedtebbek az apró rákok: az evezőlábú rák és az ágascsápú rák. A kifejezetten csendes vizeken a tavi, gyorsabb folyásoknál a folyami szivacs és a csalánozók törzsébe tartozó hidrák sűrű lakói a fenéknek. Ugyanitt nagyon elterjedt a vándorkagyló, de találni tavikagylót, festékkagylót és folyamkagylót is. A vízi szerves hulladék lebontói a szintén a fenéken lakó örvényférgek, a laposférgek és a giliszták. A különböző ízeltlábúakat a folyó lassú szakaszain lehet fellelni. Ide tartoznak a pontytetű, a vízipoloska, a tiszavirág, a dunavirág, a tegzes bolharák és különböző további rákfajok: a víziászka és a pontusi víziászka. Valaha nagy számú folyami rák is élt a Dunában, ám a “rákpestis” szinte teljes mértékben felszámolta populációjukat. A meder mélyebb részén él továbbá a rajzoscsiga, a bödöncsiga, a kavicscsiga és a pöttyös csiga, míg a part mentén találni a fülcsiga és a nagyszájú csiga faj egyedeit.

 

A Duna halállománya viszonylag szegény, mindössze ötvenkét dunai halfaj ismeretes. Legjellemzőbb halfajok a kecsege, a ponty, a csuka, a lesőharcsa, a rózsás márna, a dévérkeszeg, a kárász, a szivárványos ökle, a csapósügér és a fogas. Csak a Fekete-tengerbe ömlő folyókra jellemző továbbá a kősüllő, a bagolykeszeg, a tarka géb és a pajzsoshasú pikó, illetve a Duna egyedi halfajai a dunai galóca és a selymes durbincs.

Rózsás gödények a Duna-deltában

 

A sekélyebb hínáros társulások és a holtágak gazdag állatvilággal rendelkeznek. Elsősorban a hínárosokban találkozni az árvaszúnyog, a víziskorpió és a vízipoloska fajokkal, de sok rák- és csigafaj (mocsári csiga, karcsúcsiga, tányéros csiga) is itt talál menedéket. A holtágak élővilága hasonló a hínároséhoz, de itt még kétéltűek és hüllők is szép számban honosak. A legjellemzőbb állatfajok a keringőbéka, a kacagó béka, a kecskebéka, a vízisikló, a kockás sikló és a mocsári teknős.

 

A Duna ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. A folyó egyik legjellemzőbb madárfaja a dankasirály, amely még a városi szakaszokon is megtalálható. Szintén minden folyószakaszon megjelennek a récefélék, a vadlibák, a kormoránok és a bíbicek. Elsősorban a Duna-delta környékén honos, de kisebb számban a középső szakaszon is látni szürke gémet, vörös gémet, bakcsót, bölömbikát, függőcinkéket, batlákat. Csak a Duna-delta lakói a rózsás pelikánok.

 

A holtágak, árterek legjellegzetesebb apró emlősei a vízicickány, a vízipocok, a törpe egér, de a vidra, az újabban visszaköltöztetett hód, és csehszlovák honosítás miatt a kártékony pézsmapocok is jellemző. A ragadozókat elsősorban a vörös róka és a görény képviseli. A 19. században még sok aranysakál (“nádifarkas”) is élt a Dunánál, ám ezeket kiirtották. A nagy kiterjedésű erdőkben, főleg a középső szakaszon a terület természetes eltartó képességénél nagyobb nagyvadállomány (őz, szarvas, vaddisznó) is található. A nagyvadak számát etetéssel tartják fent és a kipusztított nagyragadozók hiányában vadászattal ritkítják.

Nemzeti parkok

 

A Dunát sok, Európa más folyóival összehasonlítva viszont viszonylag kevés környezeti kár érte, élővilága nagyrészt megmaradt. Ezt az adottságot felismerve az 1970-es évektől folyamatosan alakultak nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek a Duna árterében. Ezek a nemzeti parkok jelenleg a következők:

 

Felső-Duna Nemzeti Park

Dunamenti erdő Neuburg és Ingolstadt között - térkép

Donauleiten Természetvédelmi Terület (Passau környéke)

Donau-Auen Nemzeti Park (Bécstől délre) - térkép

Szigetközi Tájvédelmi Körzet

Dunamenti Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet - térkép

Duna–Ipoly Nemzeti Park - térkép

Duna–Dráva Nemzeti Park - térkép

része: Gemenci-erdő

Kopácsi rét Nemzeti Park - térkép

Felső Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum - térkép

Deliblatska peščara Rezervátum

Vaskapu Nemzeti Park

Kazán-szoros Nemzeti Park

Persina Natúrpark - térkép

Kalimok-Brushlen Természetvédelmi Terület - térkép

Srebarna bioszféra rezervárum - térkép

Duna-delta Nemzeti Park - térkép

 

Az emberi beavatkozások hatásai

Vízmérce Budapesten, a vigadó téri hajóállomásnál

 

A 19. században a folyamszabályozás drasztikusan átalakította a középső és az alsó szakasz ökológiai rendszereit (alapvetően a mellékvizekét). A mellékfolyók (főleg a Tisza) számos kanyarját levágták, a medrét gátak közé zárták. Mind a mellékfolyók, mind a Duna partját sok helyen kikövezték, a szigetek egy részét kőgáttal leválasztották a mederről. Az így elzárt mellékágakban megszűnt a víz folyamatos áramlása, felgyorsult azok feltöltődése. Az egykori, összefüggő galériaerdőnek csak roncsai maradtak fenn. A Vaskapunál a folyó hajózhatóságát javították. A szabályozásokkal egyre nagyobb területet árvízmentesítettek, és ennek következtében az eredeti mederben a töltések magasításával egyre nagyobb víztömegeket kellett átbocsátani. A leülepedő hordalék sokkal keskenyebb, ráadásul állandó helyzetű ártéren terült szét, illetve a mederben rakódott le, tehát miközben a szabályozott folyókon megritkultak az árvizek, korábban nem tapasztalt vízmennyiségek és főleg vízállások jelentek meg, veszélyeztetve olyan területeket is, amelyeket korábban nem érintett az árvíz.

 

A 20. században a folyam fölső (ausztriai) szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, teljesen megváltoztatva ezzel a folyó természetes vízjárását és gyakorlatilag megszüntetve a hordalék alpi utánpótlását. A rendszer utolsó tagja a Szlovákiában felépített bősi vízlépcső, aminek üzemvízcsatornája Szapnál torkollik a Duna főmedrébe. Mivel a mederbe visszaengedett vízben gyakorlatilag nincs hordalék, a folyam a Szap alatti szakaszon a mederből gyűjt magának hordalékot: a meder mélyülése mára túllépte a 12 métert. A Dunakanyar fölötti szakaszon a folyó – és ezzel a talajvíz – szintje fokozatosan csökken, a part menti élőhelyek pusztulnak, hogy idővel más ökológiai rendszereknek adják át helyüket. A legnagyobb veszély a Duna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfaligeteit fenyegeti.

 

1972-ben, a Vaskapu-vízierőmű gátjának elkészülte után, Ada Kaleh 1,7 km × 0,4-0,5 km méretű szigetét vízzel áraszották el. Az azelőtt törökök által lakott sziget hol osztrák–magyar, hol török fennhatóság után 1913-ban Magyarország része lett, de 1923-tól, így az elárasztásakor is, Romániához tartozott.

 

A folyómeder átalakítás mellett fontos emberi hatása van a folyam életére a vízbe juttatott vegyi anyagok (növényvédő szer maradvány, gyógyszer, mosószer, ipari szennyvíz, stb.) hatása a dunai élőlényekre.[2]

Gazdasága

A Duna–Fekete-tenger csatorna

Hajózás

 

A Duna nemzetközi hajózási útvonal. A torkolatától Brăilaig tengeri, onnan Ulmig folyami hajókkal járható. A Duna mellett mintegy hatvan mellékfolyója is hajózható. A dunai hajózás nemzetközi jogrendjét a Budapesten székelő Duna Bizottság alakítja, és az Európai Unió Duna-stratégiája is jelentős többek között a dunai hajózás újbóli felfejlesztését tartja egyik fő céljának.[3]

 

A hajózás megkönnyítése és gyorsítása érdekében több csatorna is kapcsolódik a Dunához, melyek közül a legjelentősebb a Rajna–Majna–Duna-csatorna, amely hatására a Duna része lett egy Sulinától Rotterdamig tartó transzkontinentális, folyami hajózási útvonalnak. Romániában található a Duna–Fekete-tenger csatorna.

 

A Dunán nagy számú nemzetközi árukikötő található. Ezek közül a legnagyobbak: Sulina, Gyurgyevó, Reni, Brăila, Galac, Rusze, Belgrád, Budapest-Csepel, Komárom, Gönyű, Pozsony, Bécs, Linz, Passau.

Ivóvíz

 

Közvetlenül a mederből, tisztítások után kerül a Duna vize Baden-Württemberg tartomány mintegy 30%-ában, Ulmban, Passauban, pár romániai településen. Más helyeken a víz nagyfokú szennyezettsége miatt az ivóvíz ilyen formában nem nyerhető.[2] Elsősorban Magyarországon nagyon elterjedtek a parti szűrésű kutak, amelyek szinte az egész tágabb Duna mente, így Budapest ivóvízkészletét biztosítják.

Vízenergia

 

A Dunán az energiát hasznosítandó számtalan vízerőmű épült elsősorban a gyorsabb sodrású szakaszokon, így Németországban, Ausztriában és a Vaskapunál. Nagyobb fokú duzzasztást igényelnek a síkvidéki erőművek, így a szlovákiai Bősnél lévő erőmű is.

 

Németországban a 19. század végén jöttek létre az első erőművek a Dunán, például Ulmnál. Az első osztrák dunai erőmű 1959-ben Ybbs és Persenbeug között épült. Mára a kilenc dunai erőmű az ország energia ellátásának mintegy 20%-át adja.

 

A szlovákiai bősi erőmű az ország energiaellátásának 11-16%-át biztosítja a vízállástól függően. 1972-ben épült meg Európa legnagyobb vízierőműve a Vaskapunál két duzzasztógáttal. Szerbia energiaellátásának 37,1%-át, Romániának pedig 27,6%-át ez az egy erőmű biztosítja.

Halászat

 

Valaha a Dunán jelentős halászat folyt. A Duna környéki településeken nagy számban éltek halászok. A 19., majd 20. században azonban a folyót ért nagyfokú szennyezés miatt halállománya nagyban lecsökkent, így a halászat is szinte teljes mértékben eltűnt a folyó partjáról. Mindössze hobbihorgászokat találni manapság a folyó partjain. Egyedül a Duna-deltában maradt meg a kereskedelmi célú halászat, de ott is nagyban korlátozódott. A Vaskapu vízlépcső megépítése előtt Bécsben vizamészárszékek működtek és onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel piacokra. Jelentős volt a vizaállomány Budapesten is. A Vaskapu vízlépcső megépítése után a felette levő Duna szakaszra a viza már nem jut fel.

Aranymosás

 

A Duna homokja 10–600 mg/m³ aranyat tartalmaz, ami a gazdaságosság határán termelhető ki. Ipari kiaknázása sosem történt, de a római kor óta folyik aranymosás a partjain. A Duna hordalékjában lévő arany legnagyobb része a Magas-Tauernből származik. Itt a kora kréta idején gránit intrúzió képződött, amelynek környezetében termésarany tartalmú kvarc telérek jöttek létre.

Turizmusa

 

A Duna mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódás egyik kedvelt helyszíne. A folyó minden szakaszán, de leginkább a Wachaun, a magyar Dunakanyarban, a Vaskapu-szorosban és a Duna-deltánál személyszállító hajók sokasága várja a turistákat. Elsősorban Budapesten, kisebb részt Passauban, Linzben, Pozsonyban, Bécsben és Belgrádban jelentős a városnéző hajózás is. A folyó mellett épült számtalan idegenforgalmi látnivaló is nagyszámban csábítja a turistákat.

 

Az aktívabb kikapcsolódásra vágyók számára a Duna mint fürdőhely, horgászhely funkcionál. A folyón számtalan evezős vízisportot űző amatőr vagy professzionális sportoló is feltűnik. Létezik a folyó több mint kétharmadán zajló, két hónapos Nemzetközi Duna-túra is.

 

A Duna mentén egyre nagyobb mértékben terjed el a kerékpározás is. Donaueschingentől Pozsonyig a jól kiépült, az EuroVelo 6. szakaszának részét képező “Donauradwanderweg”, vagy röviden “Donauradweg” mintegy 100 000 kerékpárost fogad évente, de a folyó alsóbb szakaszain is (elsősorban a Szigetközben és Esztergomtól Budapestig) lehetőség van a biztonságos kerékpározásra.

A Duna a művészetekben

Ifj. Johann Strauss: Kék Duna keringő

Menü

0:00

 

a finn Rytmi-Pojat zenekar előadásában

A Dunához köthető alkotások

 

Ifj. Johann Strauss: Kék Duna keringő

Jókai Mór: Az arany ember

Jules Verne: A dunai hajós

József Attila: A Dunánál

Jancsó Miklós filmje: Kék Duna keringő

Claudio Magris: Duna

Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Gyukics Péter - dr. Träger Herbert - dr. Tóth Ernő: A Duna hídjai - a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig

 

　

4. fejezet: duna delta

 

A Duna-delta (románul Delta Dunării) 3446 km²-nyi területével Európa második legnagyobb deltatorkolata a Volga-delta mögött, Románia és Ukrajna területén.

Tartalomjegyzék

 

1 Földrajz

2 Természet

3 Lakosság

4 Története

5 Fordítás

6 Irodalom

7 További információk

 

Földrajz

 

A Duna-delta délnyugaton a Dobrudzsai-fennsíkkal határos, északon a román–ukrán határt képezi, keleten a Fekete-tengerbe torkollik. Koordinátái: 45° N és 29° E.

 

A Duna Pătlăgeanca mellett két ágra szakad: északon Chilia és délen Tulcea. A déli ág Ceatal Sf. Gheorghe mellett megint ketté szakad: Sulina és Sfântul Gheorghe (Szent-György).

 

2500 évvel ezelőtt (Hérodotosz szerint) a Dunának hét ága volt.

 

A Chilia-ág a vízhozam 60%-át szállítja. Az évi 67 millió tonnányi hordalék következtében a Duna-delta területe évente kb. 40 négyzetméternyit növekedik.

 

A Sulina-ág a Delta közepén helyezkedik el, és a Chiliától eltérően egyenes vonalú. A medrét állandóan kotorják a hajózhatóság érdekében. A hossza 71 km és a víz 18%-át szállítja.

 

A Szent-György ág délkeleti irányú és 112 km hosszú. A torkolatnál találhatók a Sacalin-szigetek.

 

Jelenleg két mesterséges csatorna is van a Duna-deltán keresztül, mindkettő a román részen. 2004-ben Ukrajna elindította a Bisztroje Csatorna munkálatait amely még egy hajózási útvonalat jelent majd a Duna-Delta ukrán szakasza és a Fekete-tenger között. Az Európai Unió azt tanácsolta Ukrajnának, hogy állítsa le az építést, mivel valószínűleg károsítani fogja a Delta vízvilágát, Románia pedig a Nemzetközi Bíróság elé készül vinni az ügyet. Leonyid Kucsma elnöksége alatt az ukrán fél folytatta az építkezést. Juscsenko elnök 2005-ös romániai látogatása alatt a két fél megegyezett, hogy a csatorna további sorsát szakmai szempontok szerint döntsék el. Hosszú távon Ukrajna mindenképpen csatornát tervez, ha nem a Bisztrojét, akkor egy másikat.

 

1991-ben a Duna-delta a Világörökség része lett.

Danube delta scheme-hu.gif Danube delta chart.png

Természet

 

Több mint 1200 növényfaj honos itt, 300 madárfaj és 45 édesvízi hal. A Duna-delta területéből 2733 km² szigorúan védett. Több millió madár jár vissza évente költeni a Föld különböző vidékeiről. Védett állatfajok:

 

Nagy kócsag (Egretta alba)

Kis kócsag (Egretta garzetta)

Rózsás gödény (Pelecanus oncrotalus)

Borzas gödény (Pelecanus crispus)

Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna)

Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea)

Kanalasgém (Platalea leucorodia)

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

 

Lakosság

 

A Deltában körülbelül 15 000 ember él, a legtöbben hagyományos csónakokkal halásznak. A lakosok egy része lipován nemzetiségű, akik vallási okokból menekült óhitű oroszok leszármazottai.

Története

 

A 15. századtól kezdve a Duna-delta a Török Birodalom része volt. Az krími háborút lezáró 1856. évi párizsi béke a Duna-deltát két másik megyével együtt a Moldvai fejedelemségnek juttatta. Egyúttal alakítottak egy nemzetközi bizottságot, amely a hajózást segítette elő. 1859-ben, a Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött Románia része lett.

 

　

Világörökség

Holtág a Duna-deltában

Adatok

Ország Románia

Típus Természeti helyszín

Kritériumok VII, X

Felvétel éve 1991

Elhelyezkedése

Duna-delta (Románia)

Duna-delta

Duna-delta

Pozíció Románia térképén:

 

 

 

5. fejezet: a duna folyói

 

Németország Altmühl, Iller, Lech, Naab, Isar, Inn

Ausztria Traun, Enns, Morva

Szlovákia Morva, Vág, Garam, Ipoly

Magyarország Rába, Ipoly, Sió

Szerbia Tisza, Száva, Temes, Nagy-Morava, Duna–Tisza–Duna-csatorna

Horvátország Dráva

Románia Zsil, Olt, Arges, Duna–Fekete-tenger csatorna, Szeret, Prut

Bulgária Timok, Iszker, Oszam

Moldova Prut

Ukrajna -

 

　

Németország:

 

Altmühl

 

Az Altmühl folyó Németország területén, a Duna bal oldali mellékfolyója.

 

A folyó Ansbach városánál ered, Közép-Frankföldön. A nagy európai vízválasztó peremén helyezkedik el, hiszen a vize a Fekete-tengerbe folyik, míg a tőle északabbra folydogálóké az Északi-tengerbe. Jelentőségét annak köszönheti, hogy mintegy 35 km hosszan, Dietfurttól a torkolatig a medrében alakították ki a Duna-Majna csatornát. Kelheimnél torkollik a Dunába. Hossza 220 km.

 

Jelentősebb városok az Altmühl mentén: Treuchtlingen, Eichstätt, Dietfurt és Kelheim.

További információk

 

Az Altmühl bemutatása (németül)

Kirándulóhelyek az Altmühl mentén (németül)

Az Altmühl-völgyi Natúrpark (németül)

Bővizű ős-Duna nyomai az Altmühl-völgyben

 

Irodalom

 

Peter Miotk, Harald Braun, Johann Schrenk: Panorama Altmühltal, Eine Bilderreise entlang des Panoramawegs Altmühltal von Gunzenhausen bis Kelheim, Gunzenhausen 2010, ISBN 978-3-924270-65-0

Johann Schrenk, Altmühltal und Fränkisches Seenland, Michael-Müller-Verlag Erlangen, 8. Aufl. 2010, ISBN 978-3-89953-532-7

Das Tal der Uraltmühl. Luftbildband. 144 Seiten, Tümmels, Nürnberg (ISBN 3-921590-98-1)

Das Urdonautal der Altmühl. Luftbildband. 132 Seiten, Tümmels, Nürnberg (ISBN 3-921590-88-4)

Radwanderkarte Altmühltal-Radweg, 1: 50.000, Publicpress-Verlag (ISBN 978-3-89920-200-7)

Bikeline Radtourenbuch Altmühl-Radweg, Esterbauer, (ISBN 3-850000-001)

M. Eckoldt (Hrsg.), Flüsse und Kanäle, Die Geschichte der deutschen Wasserstraßen, DSV-Verlag 1998 (Geschichte)

 

Iller

 

　

Az Iller (ősi nevén Ilargus) egy németországi folyó. A Duna mellékfolyója, hossza 147 km.

 

A forrás Oberstdorf falu közelében található az Alpok németországi oldalán, közel az osztrák határhoz. Innen észak felé folyik, Sonthofen, Immenstadt, és Kempten érintésével. Egy kb 50 kilométeres szakaszon, Ulm közelében ez a folyó Bajorország és Baden-Württemberg határa. Ulmnál ömlik a folyó a Dunába.

 

A folyóhoz több sportolási lehetőség is kapcsolódik: kedvelt a raftingosok körében, de a folyó mentén sokan kerékpároznak is.

 

A folyó sodrását vízierőművel hasznosítják

 

Lech

 

A Lech folyó Ausztria és Németország területén, a Duna jobb oldali mellékfolyója.

 

A Lech völgye az Alpokban

 

A folyó a Formarin-tóból ered 1789 méterrel a tengerszint felett, Vorarlberg keleti részán, Ausztriában, az Arlberg-hágó közelében. Ezután átfolyik a tiroli Allgäui-Alpok és Lechtali-Alpok közötti keskeny völgyön, és “átlép” Bajorországba. Ettől fogva a folyó tartja az északi irányt, és Donauwörth után torkollik a Dunába, 401 méterrel a tenger szintje felett. Vízgyűjtő területe 3929 km², átlagos vízhozama 200 m³ másodpercenként.

 

A folyó neve az ókorban Licus volt.

 

955. augusztus 10-én a portyázó magyarok a Lech mellett, a Lech-mezőn, az augsburgi csatában szenvedtek vereséget I. Ottó későbbi német-római császártól.

 

Jelentősebb városok a folyó mentén Landsberg am Lech és Augsburg

 

Naab

 

A Naab folyó Bajorországban, Németország területén, a Duna bal oldali mellékfolyója.

 

A folyó az Oberpfalzban keletkezik a Haidenaab, Waldnaab, Fichtelnaab, Schweinnaab és Dürrschweinnaab folyócskák összefolyásával, 394 méteren a tengerszint felett, és Regensburgnál ömlik a Dunába. Vízgyűjtő területe 5 225 km², átlagos vízhozama 115 m³ másodpercenként. A hossza 165 km, teljes esése pedig 68 m az egész hosszán.

 

Mellékfolyói a Schwarzach, Ehenbach, Vils és Pfreimd.

 

Jelentősebb városok a Naab mentén: Weiden in der Oberpfalz és Schwandorf.

eve a kelta Isaria szóból származik, jelentése: sebes folyó.

Földrajzi adatok

 

A folyó Tirolban, az Alpok Karwendel nevű hegységében ered 1160 méter magasan, közel a német határhoz. Közel 20 km megtétele után a folyó német területre "lép", és itt főleg észak-északkeleti irányt követve Deggendorfnál torkollik a Dunába. Vízgyűjtő területe 9000 km², átlagos vízhozama 175 m³ másodpercenként. A hossza 295 km. Mituán az 1950-es években felépült a Sylvenstein vízierőmű, lecsökkent a veszélye az áradásoknak a folyón.

 

Isar

 

A folyó neve Isara volt az ókorban.

 

Jelentősebb városok az Isar mentén: Bad Tölz, Geretsried, München, Freising, Dingolfing és Landshut.

 

Mellékfolyói a Loisach, Würm és Amper.

Érdekességek

 

Hermann Göring német politikus (aki a II. világháború alatt a nemzetiszocialista munkáspárt és a Luftwaffe vezetője volt) hamvait 1946-ban bekövetkezett halála után az Isar egyik mellékágába szórták bele.

 

Inn

 

Az Inn folyó (rétorománul En, latinul Aenus, görögül Αἶνος) a Duna 517 km hosszúságú, jobboldali mellékfolyója Svájcban, Ausztriában, és Németországban. Svájcban ered a Maloja-hágó és a Lunghin-tó közelében, 2484 m tengerszint feletti magasságban. Vízgyűjtő területe kb. 26 ezer km².

 

Felső szakasza az Engadin völgyön halad át. Landeckig a völgye igen szűk, azután Tirolban egy széles kelet-nyugati völgyben folyik. A Bajor-Alpokat Kufsteinnál éri el. Utána áthalad a Bajor-medencén, végül, alsó szakaszán Ausztria és Németország közös határfolyójaként Passau városnál éri el a Dunát. A Brennerbahn, Tirol fő vasútvonala Landeck és Rosenheim között a folyó vonalát követi.

Tartalomjegyzék

 

1 Mellékfolyói

2 Szabadidő

3 Folyó menti települések

4 További információk

 

Mellékfolyói

 

Jobb oldali mellékfolyói: Flaz, Spöl, Clemgia, Faggenbach, Pitzbach, Ötztaler Ache, Melach, Sill, Ziller, Alpbach, Wildschönauer Ache, Kelchsauer Ache, Weißache, Kaiserbach, Rohrdorfer Ache, Sims, Murn, Alz, Salzach, Mattig, Pram, Antiesen.

Bal oldali mellékfolyói: Schergenbach, Sanna, Gurglbach, Brandenberger Ache, Kieferbach, Mangfall, Attel, Isen, Rott.

 

Szabadidő

 

Az Inn felső folyása a vadvízi és a vízi sportoknak kiváló lehetőséget nyújt.

 

Kufstein és Niederndorf között egy kis hajó közlekedik menetrend szerint.

Folyó menti települések

 

Svájc: Sankt Moritz, Samedan, Scuol

Ausztria: Innsbruck, Wörgl, Kufstein, Braunau am Inn, Ried im Oberinntal, Landeck, Zams, Rattenberg

Németország: Rosenheim, Passau, Simbach am Inn, Marktl, Mühldorf am Inn, Wasserburg am Inn

 

　

　

Austria:

 

Traun

 

A Traun a Duna 153 km hosszú jobboldali mellékfolyója Stájerországban és Felső-Ausztriában. Enns és Traun között terül el a Traunviertel, de a folyó vezeti le a Salzkammergut vizeinek jelentős részét is.

Földrajz

 

A folyó a Totes Gebirgében ered Grundlseer Traun néven, a stájerországi Kammersee mögött. Átfolyik a Toplitzseen és a Grundlseen. Bad Ausseeben egyesül az Altausseer Traunnal és a Kainischtraunnal, innentől Koppentraunnak nevezik. Ez a felső vízgyűjtő terület a Stájer Salzkammergut. A Koppentraun nyugat felé folyik a Koppenpasson keresztül, majd a Dachstein-masszívumnál északnak fordul, és keresztülfolyik a Hallstatti-tavon.

 

A tóból való kifolyástól veszi fel a Traun nevet. Középső folyásán átszeli a Belső-Salzkammergutot és Bad Ischlt, ahonnan északkelet felé folyik tovább. A Höllengebirge mellett Ebenseenél ömlik a Traunseebe. A tavat Gmundennél hagyja el.

 

Stadl-Pauránál fogadja be legnagyobb mellékfolyóját, az Agert, majd Wels mellett folyik el. Linznél torkollik a Dunába.

 

Enns

 

Az “Enns” lehetséges további jelentéseiről lásd: Enns (egyértelműsítő lap).

A fájlhoz képjegyzet tartozik

Az Enns Stainach és Liezen között

 

Az Enns folyó a Duna egyik mellékfolyója, 254 km-es hosszal.

Tartalomjegyzék

 

1 Földrajza

2 Történelem

3 Folyómenti városok

3.1 Salzburgban

3.2 Stájerországban

3.3 Felső-Ausztriában

 

Földrajza

 

Az Enns forrása a Radstädter Tauern-hegységben található, az ausztriai Salzburg tartományban. Végigfolyik az Északi Mészkő-Alpok és a Közép-Keleti Alpok határán egy jégkori eredetű folyóvölgyben, majd a déli partjával érinti a Dachsteineket. Admont és Hieflau között észak felé fordul, és keresztülhalad a 15 kilométer hosszú Gesäuse-szurdokon, ahol a mészkőbe benyomulva pusztítja azt. Ezután medre továbbra is észak felé tart, és Felső-Ausztriába lép.

 

Steyrtől észak felé Felső-Ausztria és Alsó-Ausztria természetes határát képezi; majd végül a Dunába ömlik Enns városánál.

Történelem

 

304. május 4-én az Enns hídjáról letaszították a keresztény hitét megvalló mártír Szent Flóriánt.

 

A XIX. század derekán nagyszabású csatornaépítkezések kezdődtek, hogy az Enns-vidéki terület alkalmassá váljon a mezőgazdasági és erdészeti felhasználásra. Később az Ennskraftwerke AG nevű cég 10 darab villamosenergia-művet létesített, ezek 345 megawatt energiatermeléssel járulnak hozzá Ausztria áramellátásához.

Folyómenti városok

Salzburgban

 

Radstadt

 

Stájerországban

 

Schladming

Gröbming

Liezen

Selzthal

Admont

 

 

Felső-Ausztriában

 

Großraming

Ternberg

Garsten

Steyr

Enns

 

Morva

 

A Morva folyó (csehül és szlovákul: Morava, németül March) Csehország egyik nagy folyója, amely a Szudétákban ered és a Dévényi-kapunál ömlik a Dunába. f [1] Partján fekszik Olmütz városa, amely egykor Morvaország fővárosa volt. A szláv népekhez tartozó morvák a folyóról kapták nevüket.

Tartalomjegyzék

 

1 Nevének eredete

2 Leírása

3 Hivatkozások

4 Források

5 Külső hivatkozások

 

Nevének eredete

 

Neve talán az illír *mor- ('mocsár, mocsaras vízfolyás') és a germán aha ('víz') szavak összetétele, amiből germán neve *Marah(w)a lett, amit azután átvettek a rómaiak, a szlávok és a magyarok is. f [1] Római neve az 1–4. században Marus volt. f [2]

Leírása

 

Hossza 354 km.

 

Szlovákia:

 

Morva

 

A Morva folyó (csehül és szlovákul: Morava, németül March) Csehország egyik nagy folyója, amely a Szudétákban ered és a Dévényi-kapunál ömlik a Dunába. f [1] Partján fekszik Olmütz városa, amely egykor Morvaország fővárosa volt. A szláv népekhez tartozó morvák a folyóról kapták nevüket.

Tartalomjegyzék

 

1 Nevének eredete

2 Leírása

3 Hivatkozások

4 Források

5 Külső hivatkozások

 

Nevének eredete

 

Neve talán az illír *mor- ('mocsár, mocsaras vízfolyás') és a germán aha ('víz') szavak összetétele, amiből germán neve *Marah(w)a lett, amit azután átvettek a rómaiak, a szlávok és a magyarok is. f [1] Római neve az 1–4. században Marus volt. f [2]

Leírása

 

Hossza 354 km.

 

Vág

 

A Vág (szlovákul Váh, németül Waag) Szlovákia leghosszabb folyója (403 km, teljes egészében Szlovákiában), a Duna bal oldali mellékfolyója. Vízgyűjtő területe közel 20 ezer km², hajózható szakasza mintegy 40 km.

 

A Vág a Fehér-Vág és a Fekete-Vág egyesülésével jön létre Királylehotánál a Liptói-medencében. A Fehér-Vág északon a Csorba-tó alatt, míg a Fekete-Vág délen az Alacsony-Tátrában ered. Fontosabb mellékfolyói a felső szakaszon az Árva, a Turóc és a Kiszuca. Zsolnánál délre fordul, ezután alsó folyása csak patakok vízével gazdagodik. A folyón tíznél több vízierőmű létesült. Gútánál éri el a Kis-Dunát, ezután a folyó végső szakaszát Vág-Dunának nevezik. Ez a torkolatának közelében befogadja a Nyitrát, majd Komárom városánál éri el a Duna folyamot. A folyóra akár falvakat is elárasztó víztározókat (például a Liptovská Mara (Liptói-tenger) és vízierőműveket építettek.

Tartalomjegyzék

 

1 Mellékfolyói

1.1 Jobb oldali

1.2 Bal oldali

2 Vág melletti települések

 

Mellékfolyói

Jobb oldali

 

Hibbica

Koprova-patak

Béla-patak (Belá)

Szmercsenka-patak

Bonróc-patak

Kvacsanka-patak

Árva (Orava)

Kiszuca (Kysuca)

Petronka

Styavnik

Paprandi

Marikovszka

Belavoda (Biela voda)

Tavarszki

Vlára (Vlára)

Dretomica

Bosác

Klanecnika (Klanečnica)

Lubina

Jablunka

Dudvág (Dudváh)

 

 

Bal oldali

 

Ipoltica

Boca (Boca)

Styavnica (Štiavnica)

Demenova

Krizsjanka

Lupcsianka (Ľupčianka)

Revuca (Revúca)

Lubochna (Ľubochnianka)

Turóc (Turiec)

Rajcsanka (Rajčanka)

Beszterce

Bellus

Teplicska (Teplička)

Nyitra (Nitra)

 

Vág melletti települések

 

A Vág vízgyűjtő területe

 

Liptószentmiklós

Rózsahegy

Zsolna

Nagybiccse

Puhó

Illava

Trencsén

Pöstyén

Galgóc

Vágsellye

Gúta

Komárom

 

Garam (szlovákul Hron) a Duna mellékfolyója Szlovákiában. 289 km hosszú, vízgyűjtő területe 5465 km², átlag vízhozama 55,2 m³/mp.

 

Az Alacsony-Tátrában ered, a Király-hegyen (Kráľova hoľa) (1948 m). Ezután hosszanti völgyben folyik Besztercebányáig nyugatnak, majd onnan délnek. Lévánál töri át a vulkanikus hegységet és eléri az alföldet. Végül Párkány mellett, Esztergommal szemben ömlik a Dunába.

Garam menti települések

 

Besztercebánya

Breznóbánya

Zólyom

Léva

Garamszentbenedek

Zseliz

Bény

Garamkövesd

 

Ipoly

 

Az Ipoly (szlovákul: Ipeľ) folyó Szlovákiában és Magyarországon, a Duna egyetlen baloldali mellékfolyója Magyarországon.

Tartalomjegyzék

 

1 Földrajz

1.1 Mellékvizek

1.2 Élővilág

1.3 Adatok

2 Települések a folyó mentén

3 Történelem

4 Közlekedés

5 Jegyzetek

6 Külső hivatkozások

 

Földrajz

 

Szlovákiában, a Vepor-hegységben ered, az Ipoly-hegy tövében (1058 m). Eleinte dél felé folyik. Itt létesült a Málnapataki-víztározó. Kálnónál délnyugat felé veszi az irányt, belépve a Nógrádi-medencébe. Magyarországot Ipolytarnócnál éri el. Balassagyarmat és Ipolyság érintése után ismét dél felé fordul, ezen a szakaszon a magyar-szlovák határon (Nógrád megye) folyik, kivétel a Tesmag és Tésa közötti szakasz, megkerüli a Börzsönyt, majd Szobnál ömlik a Dunába. A folyó jelenlegi hossza 212,43 km (szabályozás előtt 254 km), esése a teljes szakaszon 596 m. Vízjárása rendkívül ingadozó.

Mellékvizek

 

Jelentősebb mellékvizei:

 

Selmece-patak

Lókos-patak

Korpona-patak

Fekete-víz

Dobroda-patak

Kemence-patak (bal)

Börzsöny-patak (bal)

 

Jobb oldali mellékvizek-

 

Krivány patak

Masková patak

Tiszovníki patak

Sztrácinyi patak

Kürtösi patak

Nagypataka - IpolyKeszi

 

Élővilág

 

Magyarországon egyedülálló állat- és növényfajok találhatóak a környéken. Ennek köszönhetően mára a térséget nemzeti parkká nyilvánították (→Duna-Ipoly Nemzeti Park), az 1997-ben létrehozott nemzeti park több mint 2000 ha érintetlen területet mentett meg. A két partmenti ország környezetvédőinek kezdeményezésére megalakult 1992-ben Ipolyságon az Ipoly Unió.

 

Az 1970-es években a szlovákiai területen folyószabályozási láz indult el, ez az Ipoly magyarországi területein is érezhető még ma is. A mára fennmaradt érintetlen területeket a nemzeti park védi. A folyó Magyarország egyik legszeszélyesebb folyója: volt rá példa, hogy szinte teljesen kiszáradt, volt amikor az idegen szemlélő hajózható folyónak látta.

Adatok

 

Slovakia - background map.png

Ipeľ River (SVK) - location and watershed.svg

Az Ipoly vízgyűjtő területe

 

Teljes (szabályozatlan) hossza: 254 km

Magyarországi hossza: 143 km

Esése (a teljes hosszon): 596 m

Vízgyűjtő terület: 5108 km2

Magyarországi terület: 1518 km2

Átlagos vízfelület magyar területen: 235 ha

Növényzete: változó, kemény- és puhafa galériaerdők, égerligetek, gyep, sás, nádas

Állatvilág: az Ipolyban közel 50 halfaj honos (a teljes hosszon)

 

Települések a folyó mentén

 

(Zárójelben a szlovák név szerepel.)

 

Sekcia, Látka (Látky) része

Farkasvölgypuszta (Vičovo)

Ipolypuszta (Ipeľ)

Ipolypatakpuszta (Ipeľský Potok)

Jópatakpuszta (Dobrý Potok)

Málnapatak (Málinec)

Ozdin (Ozdin)

Hrabovská, Várkút (Hradište) része

Ipolybeszterce (Bystrička)

Ipolymagyari (Uhorské)

Ipolyróna (Rovnany)

Poltár (Poltár)

Ipolyszele (Zelené)

Ipolyberzence (Breznička)

Kálnó (Kalinovo)

Pinc (Pinciná)

Bolyk (Boľkovce)

Ipolynyitra (Nitra nad Ipľom)

Ipolygalsa (Holisa)

Fülekkelecsény (Fiľakovské Kľačany)

Lázipuszta (Lazy)

 

 

 

Terbeléd (Trebeľovce)

Terbeléd-Mulyadka (Muľka)

Rapp (Rapovce)

Panyidaróc (Panické Dravce)

Kalonda (Kalonda)

Vilke (Veľká nad Ipľom)

Ipolytarnóc

Kisdályó (Malé Dálovce)

Litke

Tőrincs (Trenč)

Rárós (Rároš)

Ráróspuszta

Hámor

Rárósmúlyad (Muľa)

Nógrádszakál

Bussa (Bušince)

Ludányhalászi

Csalár (Čeláre)

Csalár-Kürt (Kírť)

Pőstyénypuszta (Szécsény része)

Petőpuszta (Peťov)

Szécsénykovácsi (Kováčovce)

 

 

 

Hugyag

Ipolyvarbó (Vrbovka)

Őrhalom

Erdőszelestény (Selešťany)

Tótgyarmat (Slovenské Ďarmoty)

Balassagyarmat

Újkóvár

Kóvár (Koláre)

Ipolyszög

Nagycsalomja (Veľká Čalomija)

Dejtár

Ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom)

Ipolybalog (Balog nad Ipľom)

Ipolyvece

Ipolynagyfalu (Veľká Ves nad Ipľom)

Ipolyhídvég (Ipeľské Predmostie)

Drégelypalánk

Tesmag (Tešmák)

Hont

Parassapuszta

Homok (Homok)

 

 

 

Ipolyság (Šahy)

Pereszlény (Preseľany nad Ipľom)

Gyerk (Hrkovce)

Ipolyvisk (Vyškovce nad Ipľom)

Bernecebaráti

Szete (Kubáňovo)

Lontó (Lontov)

Tésa

Ipolyszakállos (Ipeľský Sokolec)

Perőcsény

Vámosmikola

Ipolybél (Bielovce)

Ipolypásztó (Pastovce)

Nagybörzsöny

Ipolytölgyes

Ipolykiskeszi (Malé Kosihy)

Ipolyszalka (Salka)

Letkés

Leléd (Leľa)

Ipolydamásd

Helemba (Chľaba)

Szob

 

Történelem

 

A folyó letkési szakaszán 2009 nyarán egy öt méter hosszú, egyetlen tölgyfából kifaragott bödönhajót találtak. Ez az első hajólelet, ami az Ipolyból került elő. A dendrokronológiai vizsgálat szerint a fát legkorábban 1698-ban vághatták ki. A roncsot kiemelték, és ideiglenesen egy bányatóba süllyesztették konzerválás céljából.[1]

Az Ipoly völgye Tesmagnál

Közlekedés

Searchtool right.svg Bővebben: Hidak az Ipolyon

 

Az első világháború előtt 47 közúti hídon lehetett átkelni a folyón. Jelenleg Letkés-Ipolyszalka, Ipolyság-Ipolyság-Homok, Ipolyság-Pereszlény felé, Balassagyarmat-Tótgyarmat, Szécsény (Pösténypuszta) - Pető [2] és Rárós–Ráróspuszta[3] határátkelőhelyeken vezet át híd a folyó alsó szakaszán. A legdélebbi megmaradt hidat Ipolydamásd és Helemba között 2000-ben a jeges ár vitte el, a tervek szerint ezt 2015-ig helyreállítják. Egy másik híd pedig Vámosmikola és Ipolypásztó között épülhet meg. Az Ipoly (a Dunával együtt) kettéválasztja az Ister-Granum Eurorégió magyar és szlovák részeit. Az új hidak megépülésével Pest megye és a szlovákiai Nyitrai kerület korábban összetartozó részei újra közös gazdasági régiót alkothatnak. A hidak építésével egyidejűleg tervbe van véve a Tésa és Ipolyvisk közötti közúti kapcsolat helyreállítása is. Ezenkívül van még egy sor vasúti híd is, és természetesen említeni kell a Kalonda és az áradat közötti hidakat.

 

Magyarország:

 

Rába

 

A Rába Magyarország harmadik legnagyobb folyója, a Duna legjelentősebb magyarországi mellékfolyója. A rómaiak Arrabonak hívták, az osztrákok Raabnak nevezik. Ausztriában, Stájerországban, a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén ered 1200 m magasságban. Ausztriában 95 km-t tesz meg, majd Alsószölnöknél, 288 m tengerszint feletti magasságban eléri a magyar határt és Szentgotthárdnál végleg belép Magyarország területére. Innen keleti-északkeleti irányban folyik tovább, és 188 km megtétele után Győrnél a Mosoni-Dunába ömlik. A viszonylag nagy esésű, szélsőséges vízjárású folyó teljes hossza 283 km[m 1], vízgyűjtő területe 10 113 km2, közepes vízhozama Győrnél 27 m3/sec.

 

Nem hajózható, de a római korban jelentős szállítási útvonal volt. Ma elsősorban vízienergia- és ivóvízforrásként, valamint mezőgazdasági és turisztikai szempontból jelentős. 1896-ban Ikervárnál a Rábán épült fel Magyarország első, ma is működő vízi erőműve, 2009-ben pedig már az ötödik rábai erőmű, a nicki duzzasztógát mellett épült kenyeri kezdte meg a termelést. A folyó menti települések a Rába-parti kutakból nyerik ivóvizüket és az öntözéses növénytermesztéshez is felhasználják a Rába vizét. Minden nyáron sok fürdőzőt és csónakázni, kajakozni, kenuzni vágyó turistát vonz a folyó annak ellenére, hogy zsilipkamra nélküli duzzasztógátjai a csónakázók dolgát kissé megnehezítik.

A Rába forrásvidéke a Hochlantsch délkeleti oldalán

Tartalomjegyzék

 

1 Neve és története

1.1 Neve

1.2 Kialakulása

1.3 Árvizei és szabályozása

1.4 Vízminősége

1.5 Stratégiai szerepe

2 Vízrajza

2.1 Mellékvizei

3 Élővilága

3.1 Növényvilága

3.2 Állatvilága

4 Gazdasági jelentősége

4.1 Erőművek a Rábán

4.2 Öntözés és ivóvízkivétel

4.3 Pihenés és sport

5 Rába-menti települések és Rába-hidak a vízfolyás irányában haladva

5.1 Ausztriában

5.2 Magyarországon

6 Források

7 Hivatkozások

8 Megjegyzések

9 Külső hivatkozások

 

Neve és története

A Rába Passailnál

Rába-parti strand Sankt Ruprechtben

A Rába esése Jennersdorfban, a híd alatt

A Rába Alsószölnöknél

Az alsószölnöki erőmű épülete

A Rába Szentgotthárdná

l

A csákánydoroszlói Batthyány-kastély

A körmendi Batthyány-kastély

Vén tölgyfa a körmendi kastélyparkban

A körmendi Rába-híd

A rábahídvégi híd

A Rába hídja Rumnál

Az ikervári erőmű üzemvíz-csatornája

Az árpási Rába-híd – a háttérben a falu Árpád-kori temploma

A rábaszentmihályi híd

A Rába hídja Rábapatonánál

Neve

 

Magyar neve kelta vagy illír eredetű latin elnevezéséből (Ar(r)abo) származik, amelynek szótövében a sötétvöröses, barnás jelentésű indoeurópai orob melléknév rejtőzhet. Valószínűleg szláv közvetítéssel került nyelvünkbe.[1]

Kialakulása

 

A Rába kialakulása 3 millió évvel ezelőttre tehető, amikor a Duna elhagyta a területet,[2] . Pannónia II. századi ábrázolását tartalmazó Klaudiosz Ptolemaiosztól származó térképen az északkeletre tartó Rába / ARABON.FLV. BREGAETIUM-nál ömlik a Dunába.[3]

 

A XIV.-XV. századi oklevelekből a Rába folyásának iránya az érintett települések alapján jól beazonosítható. Ezek a települések részben a főág mentén - Iwanch (1346), Rum (1350), Hydwegh (1372) , Uyfalua (1429), Azzonfalua (1451), Papuch/Ekl (1367), Marzalthew (1469), Malomsok (1474), Moruchyda (1287) - valamint a Rábaközben - Vycha (1360), Vadosfalua (1428), Myhaly (1429), Kysfalud (1433), Petlend (1317), Chanyk (1436)- találhatók. Ennek oka, hogy a Rába Nick térségében elágazott, több ágon folyt a Rábaközben északra és folyt a jelenlegi főág irányában.

 

Egy, a Rábaközben folyó ágat II. András 1233-ban kelt privilégiuma szerint Rabche-nak, míg ugyanazt 1377-ben - a Mihályi-i nemesek nyilatkozata szerint - már Rábának hívnak. Ugyancsak a Mihályi-i nemesekkel kapcsolatos 1429. évi bizonyságlevél szerint Myhaly és Lynkohath possessiok területén lévő malmok a Rába, más néven pedig a Baluanus és Luas folyókon voltak.[4] [5]

 

A nyugatabbra elhelyezkedő Bálványos (Balvanus/Baluanus) és a keletibb helyzetű Lusa (Lusa/Luas) folyók már korábbi oklevelekben is megtalálhatók a mai Kis-Rába térségében. Jelenleg a Kis-Rába Nicknél elválik a Rábától és Kapuváron túl a Répce folyóval egyesülve Rábcaként folyik tovább.

 

A XVI. században megjelenő kezdetleges magyarországi térképek gyakorlatilag még ugyanezt az állapotot mutatják. Az 1811. évi Sopron vármegye térképen még meglévő, Edve és Vág között kiágazó, majd szétváló és északnak tartó másik mellékág is megfigyelhető.

 

A Rába jobb oldalán lévő mellékágakkal kapcsolatban - Pápoc, Marcaltő, Mórichida - általánosan használatos Mezeuraba/ Mezőrába elnevezés. Vas vármegyei oklevelekben gyakran használt megnevezés még a sylva Raba/Rába erdő, mely a folyó árterében lévő nagy kiterjedésű erdőkre utal. Egy, 1350-ben I. Lajos által átírt oklevél vasvári Rába folyó "várnagy"-nak nevezett comesről tesz említést.

 

A folyó mai állapota a XVII. század elejétől indított szabályozási munkák eredménye.

Árvizei és szabályozása

 

A Rába áradásai már az Árpád-korban is veszélyt jelentettek a folyó mentén létesült településekre nézve. IV. Béla egy 1226-ból fennmaradt kiváltságleveléből és a győri káptalan egy 1263-as leveléből is arról értesülünk, hogy már a 13. században csatornákkal és védőgátakkal próbálták elhárítani e veszélyt. 1247-ben lebontatták a Rábán épült “kártékony”, azaz árvízveszélyt okozó malmokat és elrendelték a kisalföldi csatornatöltések megerősítését.[m 2] Az 1636. évi 64. sz. törvény “küldöttséget” hívott életre a “Rába-meder kitisztítása és az ottani vízbajok elhárítása” tárgyában. 1746-ban Veszprém megye panasszal élt, mert Vas megye határában, a Rába partján öt évvel korábban Sopron megye gátat emelt, amely megzavarta a Rába folyását és annyira felduzzasztotta az Ásvány-árkon át kitörő vizeket, hogy azok elárasztották és elmocsarasították a Marcal-menti mezőket.

 

A Rába szabályozásának és erős gátak közé szorításának folyamata Győr, Moson, Sopron és Vas megyék, valamint Sopron szabad királyi város küldötteinek 1870-ben Szombathelyen tartott találkozójával kezdődött. A találkozó résztvevői kimondták, hogy szükségesnek tartják és igénylik a szabályozást, s egyben kérték a kormányt, hogy a szabályozási terveket készíttesse el. A terveket Újházy János főmérnök 1871-ben el is készítette. Ártérnek azokat a területeket tekintette, amelyeket az 1853. évi nagy áradás alkalmával elöntött a víz. Még 1871 novemberében megalakult és megkezdte működését a Rábaszabályozó Társulat.

 

1879-ben hatalmas árvíz pusztított a Rába mentén. A folyó Malomsoknál és Mérgesnél átszakította a jobb oldali régi, gyenge töltéseket, majd több helyen áttört a bal oldali töltésen is, tengerré változtatva a vidéket. Az okozott károk nagysága is hozzájárult ahhoz, hogy a szabályozási munkálatok felgyorsultak, de a pénzhiány továbbra is gondot okozott. Ekkor következett be az 1883-as, a négy évvel korábbinál is pusztítóbb árvíz: a töltések ismét több helyen átszakadtak, a víz elvitte az árpási hidat, Sobor és Árpás községekben a házakat is elöntötte, majd a Duna áradásától is felerősítve hatalmas rombolást végzett Győrben és környékén, házak dőltek össze, emberek ezreit kellett kitelepíteni.

 

Az 1883-as árvíz után már a kormány is fontosnak tartotta a szabályozás felgyorsítását, ezért dotációval és bankgaranciákkal támogatta a gátépítést, majd az Országgyűlés törvénybe iktatta a Rába szabályozásának folytatását és befejezését.[6] Amire a törvényi szabályozás nem terjedt ki, azt a közlekedési miniszter 39161/1885. sz. rendelete határozta meg; ennek 75. cikke például még azt is kimondta, hogy “gátőrségi szolgálatra csak ép és erős testalkatú, 40 évesnél nem idősebb s 20 évesnél nem fiatalabb, írni és olvasni tudó egyén alkalmazható”.

 

A szabályozás most már valóban felgyorsult és az árvízveszélynek kitett Sárvár-Győr közötti szakaszon 10 év alatt, 1893-ra gyakorlatilag befejeződött. A Rába e szakaszát 80 átmetszéssel 48 km-rel, 131 km-ről 83 km-re rövidítették. Az árvízvédelmi töltések majdnem teljesen párhuzamosak, egymástól való távolságuk Győr-Árpás között 400 m, Marcaltőnél 320 m, fölötte pedig 200 m. Az új töltésekbe óriási mennyiségű földet és egyéb anyagot építettek be, például csak Marcaltő és Árpás között 619 287 m3-t. A gátak a továbbiakban megfeleltek az elvárásoknak. 1900-ban egy minden addiginál nagyobb árhullám még töltésszakadást okozott ugyan, és a víz 30 000 hektárt elöntött, de az 1910-es, 1925-ös és 1963-as ugyancsak hatalmas árhullámok már nem tudtak bajt okozni. 1965 áprilisában azután a Rába bal oldali mellékfolyóin ismét minden addiginál nagyobb árhullámok keletkeztek, ezek egyesültek a Rába árhullámával, aminek következtében az összegyűlt víz 30-50 cm-rel meghaladta a Rába-töltés koronáját és több helyen gátszakadást idézett elő. Az árnak mégsem lettek katasztrofális következményei, mert a vizet rövid időn belül sikerült a már alacsonyabb vízállású folyóba visszavezetni.

Vízminősége

 

A folyó vízminősége az 20. század közepéig egészen kiváló volt, méteres mélységnél is látni lehetett a meder alját és a vízben úszkáló halakat. Az ötvenes évektől azonban egyre nagyobb mértékben szennyezi a völgyében zajló ipari és mezőgazdasági tevékenység. Fürdeni és horgászni ma is lehet a folyóban, de vize egyre kevésbé áttetsző. Az ezredforduló óta egyes ausztriai bőrgyárak – a két ország illetékes hatóságainak e tárgyban folytatott tárgyalásai és megállapodásai ellenére – nem megfelelően tisztított szennyvizet engednek bele. E vízszennyezés következménye a Rába gyakori “habzása”.

Stratégiai szerepe

 

A középkorban a Rába felső szakaszán elhelyezkedő négy jelentősebb átkelőt (Sárvár, Rábahídvég, Körmend, Csákánydoroszló) erős várak védték. Ekkor a törökök elleni küzdelem természetes védvonalának részét képezte az itt még sebes, nagy esésű vízfolyás. (Sárvár, Körmend és Csákánydoroszló restaurált várkastélya ma is látható, csak a rábahídvégit pusztították el teljesen a törökök 1532-ben.) 1664-ben a török sereg többször is sikertelenül próbált átkelni a folyón, míg nehezen, de eljutottak Szentgotthárdig. Itt komoly vereséget szenvedtek, de majdnem két évtizeddel később másik nagy támadásuk során átszakították a folyó védelmi vonalát és eljutottak Bécs alá.

 

A második világháború utolsó heteiben a visszavonuló német katonák több Rába-hidat felrobbantottak, és a túlerőben lévő szovjet csapatoknak csak több napos elkeseredett harc árán sikerült átkelniük a még egyszer, utoljára védvonallá változtatott folyón.

Vízrajza

 

A Rába Ausztriában, a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén, mintegy 1200 m magasságban, két ágból ered. A két ág 11 km megtétele után Passailnál, 411 m magasságban egyesül. A hegyek közötti szűk völgyben nagy s még a magyar határnál is 89,6 cm/km eséssel folyik a folyó. Körmendet elhagyva az Őrségi dombok széles völgyében lelassul, kanyarogni kezd. Sárvárnál ér a Rábaköz síkságára. Esése Marcaltőnél tovább csökken, s Győrnél, ahol a Mosoni-Dunába ömlik, már csak 24,1 cm/km.

Teljes hossza 283 km, ebből 95 km az ausztriai és 188 km a magyarországi szakasz. Medre Csákánydoroszlóig erősen beágyazott, de attól lefelé hordalékkúpon helyezkedik el. Az állandóan kanyargó folyó itt intenzív kanyarépítést végez, és így a 19. század végi szabályozáskor végzett átvágásokkal jelentősen lerövidített hossza újra nő. Szélessége a magyarországi szakaszon 30 és 50 méter között váltakozik, mélysége (a duzzasztógátak fölötti mélyebb részeket nem számítva) 1-2,5 méter, de aszályos években gázlók kialakulása sem ritka. Viszont ha az Alpokban sok eső hull, vagy tavasszal hirtelen olvadni kezd a hó, akkor előfordul, hogy vízállása egy nap alatt akár 5 méterrel is emelkedik. Ha az alsó szakaszon ehhez hozzáadódik a Duna duzzasztó hatása, akkor ott a napi szintemelkedés akár a 7 métert is elérheti.

A Rába vízének sebessége 2 km/h és 11 km/h között váltakozik az esőzések és a hóolvadás gyorsaságának függvényében. Közepes vízhozama a torkolatnál 27 m3/sec.

A folyó vízgyűjtő területe magában foglalja a Stájer-Alpok déli lejtőit, az Őrséget, a Vasi-hegy és a Kemeneshát északnyugati oldalát, a Kemenesalját, a Sokorói-dombságot, a Keszthelyi-hegység északi és a Bakony északnyugati lejtőit, valamint a Kisalföldet és a Fertő-tó vidékét. A teljes vízgyűjtő terület 10 113 km2, de ennek csak valamivel több mint a fele, mintegy 5 600 km2 esik magyar területre. A vízgyűjtő 2%-a belterület, 7%-a rét, legelő, nádas, 60%-a szántó és 31%-a erdő.

Mellékvizei

 

Fontosabb mellékvizei a vízfolyás irányában haladva (zárójelben a torkolat helye):

 

Ausztriában:

 

Weizbach (bal oldal, Sankt Ruprecht an der Raab)

 

Rabnitz (jobb oldal, Gleisdorf)

 

Pickelbach (jobb oldal, Studenzen)

 

Tiefernitz (jobb oldal, Rohr an der Raab)

 

Grazbach (bal oldal, Weinberg an der Raab)

 

Lammbach (bal oldal, Jennersdorf)

 

　

Magyarországon:

 

Lapincs (németül Lafnitz; bal oldal, Szentgotthárd)

 

Vörös-patak (bal oldal, Csákánydoroszló)

 

Pinka (bal oldal, Körmend)

 

Makucs-patak (bal oldal, Egyházashollós)

 

Sorok-Perint-csatorna (bal oldal, Zsennye)

 

Gyöngyös-patak (bal oldal, Sárvár)

 

Csörnöc-Herpenyő (jobb oldal, Sárvár)

 

Répce-árapasztó-csatorna (bal oldal, Rábakecöl)

 

Marcal (jobb oldal, Koroncó és Gyirmót között)

Élővilága

 

A Rába, hazánk egyik legkevésbé háborított folyóvize, számos fajnak nyújt otthont. Élővilágának kialakulásában döntő szerepe volt a területen érvényesülő domborzati és éghajlati hatásoknak. Ez az élővilág egyszerre alpokaljai, szubmediterrán, és kontinentális hatásokat tükröz.

A Rába élővilágát Körmenden, a Batthyány-kastélyban berendezett Rába Helytörténeti Múzeum állandó kiállításon mutatja be.

Növényvilága

 

Az Alpokalja növényvilágának részét képezi a Rába mentén is élő struccharaszt, a sárgaliliom és a pajzstok. A gombák közül az ártereken sok helyen megtalálható a mezei szegfűgomba, a parlagi tölcsérgomba, a kerti susulyka, a csiperke, a pöfeteg, a májusi pereszke, a sárga gévagomba és a laskagomba. Az ártéri erdők szélén számos moha-féle él: pusztai tujamoha, habos ligetmoha, viaszmoha, erdei szőrmoha stb. Harasztok, zsurlók és páfrányok is mindenütt találhatók a Rába-völgyben. Az eredeti természetes növénytársulásokra példa a ma már csak a sárvári ártéren élő tölgy-kőris-szil ligeterdő és a Körmend melletti gyertyános-kocsányos tölgyes. A körmendi kastélyparkban 200 évesnél idősebb kocsányos tölgyek is vannak, a 2006-ban elpusztult zsennyei tölgy pedig az ország talán legöregebb és legvastagabb fája volt: kerülete meghaladta a 10 métert.

Állatvilága

 

A mederben és kavicságyában rengeteg folyamkagyló található.

A rovarfajok közül jelen vannak a kérészek (tiszavirág, dunavirág), különböző szitakötők, legyek, szúnyogok, a csíkbogár, a búvárpók, különböző levélbogarak, ormányosbogarak, cserebogarak, lepkék, például a bagolylepke, a farontólepke és tarkalepkék, a levéldarazsak, a futóbogarak és a díszbogarak.

A halak közül említést érdemel a ponty, a harcsa, a menyhal, a csuka, a süllő, a márna, a magyar bucó és a német bucó és a keszeg. Hegyvidéki és mocsári halfajok is megtalálhatók, például a törpeharcsa és a compó.

A nedves élőhelyeken béka- és gőtefajok, valamint hüllők élnek, például vízisikló és gyík.

A Rába-völgyben több mint 200 madárfaj él. Előfordul a kis lile, a billegető cankó, a gyurgyalag, a függőcinege, a királyka, a fekete harkály, a jégmadár, a nádi poszáta, a berki tücsökmadár, van héja, karvaly, macskabagoly és fülesbagoly. A Rába mentén költenek hazánk legnagyobb gólya- és szürkegém-kolóniái.

Az emlősfajok száma meghaladja a harmincat.

A kisemlősöket képviselik a pockok, a pézsmapatkány, a nyuszt, a nyest, a menyét, a hermelin, a borz, a mókus, a denevér, a vidra, és a hódok.

A nagyvadak közül jelentős számban tenyészik gímszarvas, őz és vaddisznó.

Gazdasági jelentősége

Erőművek a Rábán

 

A Rába magyarországi szakaszán a vízfolyás irányában haladva az alábbi öt vízerőmű található. Ezek beépített összteljesítménye 4 747 kW, évi energiatermelésük mintegy 29 millió kWh.

Az Alsószölnöki Vízerőmű 1960-ban épült, négy Francis-turbina működik benne, együttesen 200 kW névleges teljesítménnyel. Éves energiatermelésük összesen 435 ezer kWh.

A Csörötneki Vízerőművet 1919-ben helyezték üzembe 3 db Francis-turbinával. 2004-ben felújították. Névleges összteljesítménye 485 kW, évi energiatermelése 3,8 millió kWh.

A Körmendi Vízerőmű 1930-ban épült. Az erőműben 2 db Francis-turbina üzemel összesen 240 kW névleges teljesítménnyel, évi 931 ezer kWh energiatermeléssel.

Az Ikervári Vízerőmű a legrégebbi és a legnagyobb a négy erőmű közül. 1896-ban alakítottak át egy régi malomból. 1995-ben újjáépítették. Jelenleg 4 db 520 kW névleges teljesítményű függőleges tengelyű Francis-turbina és 1 db 200 kW névleges teljesítményű vízszintes tengelyű iker Francis-turbina üzemel benne. Névleges összteljesítménye tehát 2 280 kW, éves energiatermelése 14,5 millió kWh.

A Kenyeri Vízerőmű, amely a nicki duzzasztógát mellett épült, a legújabb az öt rábai erőmű közül: 2009-ben kezdte meg a termelést. 2 db GHE Kaplan split turbinájának névleges összteljesítménye 1 542 kW, az erőmű éves energiatermelése 9 millió kWh.

Öntözés és ivóvízkivétel

 

A Rába menti települések növénytermesztői számára a Rába közelsége lehetővé teszi a különböző növénykultúrák szükség szerinti öntözését.

Fontos szerepet kap a folyó a Rába mente ivóvízellátásában is. A térség települései a felszíni vízfolyással közvetlen kapcsolatban álló porózus kőzetből nyerik a vezetékes vizet. Ez a víz jó minőségű, de magas vas- és mangántartalmú. Mindenkori minősége természetesen függ a folyó vízminőségétől.

Pihenés és sport

 

Nyaranta a Rába-part sok strandolót, fürdőzőt vonz. Minden településnek van hivatalosan kijelölt vagy hagyományosan látogatott rábai fürdőhelye, de – az erőművek közvetlen szomszédságát kivéve – máshol is lehet fürödni. A folyó partján tavasztól őszig jelen vannak a horgászok. Az érvényben lévő szabályok szerint éjjel-nappal lehet horgászni, engedélyezett a pergetés és a szakáll nélküli hármas horog használata is. Csónakot használni és sátrat verni is szinte mindenhol lehet. Minden nyáron szerveznek vízitúrákat is. A folyó felső szakasza csak kajakkal vagy kenuval járható, de Nicktől Győrig evezős hajóval is. A hosszabb túrák általában Szentgotthárdról vagy Körmendről indulnak, s a túrázóknak külön kalandot jelent a duzzasztógátak és erőművek akadályának leküzdése (ez általában a hajók “átemelését” jelenti). A folyó végigjárása nagy figyelmet kíván, éles kanyarok, parthoz nyomó áramlatok, vízbe dőlt fák, rőzsegátak, cölöpök, zátonyok és homokpadok teszik nehézzé és egyben változatossá a haladást.

Rába-menti települések és Rába-hidak a vízfolyás irányában haladva

Ausztriában

 

Hohenau an der Raab - a folyó bal partján, 1300 lakos, híd.

Passail – a folyó mindkét partján, 2 000 lakos, híd.

Gutenberg an der Raabklamm - a folyó jobb partján, 2 000 lakos, híd.

Arzberg - a folyó mindkét partján, 2 000 lakos, híd.

Sankt Ruprecht an der Raab – a folyó mindkét partján, 1 200 lakos, híd.

Mortantsch - a folyó bal partján, 2 000 lakos, híd.

Mitterdorf an der Raab - a folyó jobb partján, 2 100 lakos, híd.

Gleisdorf – a folyó mindkét partján, 5 600 lakos, 4 híd.

Hofstätten an der Raab - a folyó bal partján, 2 000 lakos, híd.

Sankt Margarethen an der Raab – a folyó jobb partján, 3 800 lakos, híd.

Studenzen – a folyó jobb partján, 700 lakos, híd.

Fladnitz im Raabtal - a folyó bal partján, 800 lakos, híd.

Kirchberg an der Raab - a folyó jobb partján, 2 000 lakos, híd.

Rohr an der Raab – a folyó bal partján, 1 400 lakos, híd.

Paurach - a folyó bal partján, 2 200 lakos, híd.

Gniebing-Weissenbach - a folyó bal partján, 2 200 lakos, híd.

Feldbach – a folyó mindkét partján, 4 700 lakos, 2 híd.

Raabau - a folyó bal partján, 1 400 lakos, híd.

Lödersdorf - a folyó bal partján, 700 lakos, híd.

Johnsdorf-Brunn - a folyó bal partján, 800 lakos, 2 híd.

Fehring – a folyó jobb partján, 3 000 lakos, híd.

Hohenbrugg-Weinberg – a folyó bal partján, 1 000 lakos, híd.

Schiefer - a folyó jobb partján, 1 400 lakos, híd.

Sankt Martin an der Raab - a folyó jobb partján, 2 100 lakos, híd.

Jennersdorf – a folyó bal partján, 4 200 lakos, híd.

Weichselbaum - a folyó bal partján, 700 lakos.

Mogersdorf – a folyó bal partján, 1 200 lakos.

Magyarországon

 

Alsószölnök – a folyó jobb partján, 400 lakos, híd.

Szentgotthárd – a folyó mindkét partján, 9 000 lakos, híd.

Magyarlak – a folyó jobb partján, 700 lakos.

Csörötnek – a folyó jobb partján, 900 lakos, híd.

Vasszentmihály – a folyó bal partján, 400 lakos.

Rábagyarmat – a folyó jobb partján, 800 lakos, híd.

Rátót – a folyó bal partján, 200 lakos.

Hegyhátszentmárton – a folyó jobb partján, 100 lakos.

Ivánc – a folyó jobb partján, 700 lakos.

Csákánydoroszló – a folyó bal partján, 1 800 lakos, híd.

Körmend – a folyó bal partján, 12 000 lakos, híd.

Magyarszecsőd – a folyó bal partján, 500 lakos.

Molnaszecsőd – a folyó bal partján, 400 lakos, híd.

Egyházashollós – a folyó bal partján, 600 lakos.

Rábahídvég – a folyó bal partján, 1 000 lakos, híd.

Püspökmolnári – a folyó bal partján, 900 lakos.

Zsennye – a folyó bal partján, 100 lakos.

Rum – a folyó bal partján, 1 300 lakos, híd.

Meggyeskovácsi – a folyó bal partján, 800 lakos.

Ikervár – a folyó bal partján, 1 900 lakos, híd.

Sárvár – a folyó bal partján, 15 000 lakos, 2 híd.

Uraiújfalu – a folyó bal partján, 900 lakos, híd.

Ostffyasszonyfa – a folyó jobb partján, 800 lakos.

Nick – a folyó bal partján, 500 lakos.

Kenyeri – a folyó jobb partján, 900 lakos, híd.

Rábakecöl – a folyó bal partján, 700 lakos.

Pápoc – a folyó jobb partján, 300 lakos.

Vág – a folyó bal partján, 500 lakos.

Kemenesszentpéter – a folyó jobb partján, 700 lakos.

Rábasebes – a folyó bal partján, 100 lakos.

Várkesző – a folyó jobb partján, 200 lakos, híd.

Marcaltő – a folyó jobb partján, 800 lakos, híd.

Malomsok – a folyó jobb partján, 600 lakos.

Sobor – a folyó bal partján, 300 lakos.

Árpás – a folyó mindkét partján, 200 lakos, híd.

Mórichida – a folyó jobb partján, 900 lakos.

Rábaszentmiklós – a folyó jobb partján, 100 lakos.

Kisbabot – a folyó jobb partján, 200 lakos, híd.

Bodonhely – a folyó bal partján, 300 lakos.

Rábaszentmihály – a folyó jobb partján, 500 lakos, híd.

Rábacsécsény – a folyó bal partján, 600 lakos.

Mérges – a folyó bal partján, 100 lakos.

Rábapatona – a folyó bal partján, 2 500 lakos, híd.

Győr – a folyó mindkét partján, 132 000 lakos, 7 híd

 

Ipoly

 

Az Ipoly (szlovákul: Ipeľ) folyó Szlovákiában és Magyarországon, a Duna egyetlen baloldali mellékfolyója Magyarországon.

Tartalomjegyzék

 

1 Földrajz

1.1 Mellékvizek

1.2 Élővilág

1.3 Adatok

2 Települések a folyó mentén

3 Történelem

4 Közlekedés

5 Jegyzetek

6 Külső hivatkozások

 

Földrajz

 

Szlovákiában, a Vepor-hegységben ered, az Ipoly-hegy tövében (1058 m). Eleinte dél felé folyik. Itt létesült a Málnapataki-víztározó. Kálnónál délnyugat felé veszi az irányt, belépve a Nógrádi-medencébe. Magyarországot Ipolytarnócnál éri el. Balassagyarmat és Ipolyság érintése után ismét dél felé fordul, ezen a szakaszon a magyar-szlovák határon (Nógrád megye) folyik, kivétel a Tesmag és Tésa közötti szakasz, megkerüli a Börzsönyt, majd Szobnál ömlik a Dunába. A folyó jelenlegi hossza 212,43 km (szabályozás előtt 254 km), esése a teljes szakaszon 596 m. Vízjárása rendkívül ingadozó.

Mellékvizek

 

Jelentősebb mellékvizei:

 

Selmece-patak

Lókos-patak

Korpona-patak

Fekete-víz

Dobroda-patak

Kemence-patak (bal)

Börzsöny-patak (bal)

 

Jobb oldali mellékvizek-

 

Krivány patak

Masková patak

Tiszovníki patak

Sztrácinyi patak

Kürtösi patak

Nagypataka - IpolyKeszi

 

Élővilág

 

Magyarországon egyedülálló állat- és növényfajok találhatóak a környéken. Ennek köszönhetően mára a térséget nemzeti parkká nyilvánították (→Duna-Ipoly Nemzeti Park), az 1997-ben létrehozott nemzeti park több mint 2000 ha érintetlen területet mentett meg. A két partmenti ország környezetvédőinek kezdeményezésére megalakult 1992-ben Ipolyságon az Ipoly Unió.

 

Az 1970-es években a szlovákiai területen folyószabályozási láz indult el, ez az Ipoly magyarországi területein is érezhető még ma is. A mára fennmaradt érintetlen területeket a nemzeti park védi. A folyó Magyarország egyik legszeszélyesebb folyója: volt rá példa, hogy szinte teljesen kiszáradt, volt amikor az idegen szemlélő hajózható folyónak látta.

Adatok

 

Slovakia - background map.png

Ipeľ River (SVK) - location and watershed.svg

Az Ipoly vízgyűjtő területe

 

Teljes (szabályozatlan) hossza: 254 km

Magyarországi hossza: 143 km

Esése (a teljes hosszon): 596 m

Vízgyűjtő terület: 5108 km2

Magyarországi terület: 1518 km2

Átlagos vízfelület magyar területen: 235 ha

Növényzete: változó, kemény- és puhafa galériaerdők, égerligetek, gyep, sás, nádas

Állatvilág: az Ipolyban közel 50 halfaj honos (a teljes hosszon)

 

Települések a folyó mentén

 

(Zárójelben a szlovák név szerepel.)

 

Sekcia, Látka (Látky) része

Farkasvölgypuszta (Vičovo)

Ipolypuszta (Ipeľ)

Ipolypatakpuszta (Ipeľský Potok)

Jópatakpuszta (Dobrý Potok)

Málnapatak (Málinec)

Ozdin (Ozdin)

Hrabovská, Várkút (Hradište) része

Ipolybeszterce (Bystrička)

Ipolymagyari (Uhorské)

Ipolyróna (Rovnany)

Poltár (Poltár)

Ipolyszele (Zelené)

Ipolyberzence (Breznička)